Az év utolsó bejegyzése

A nagy Ő és én, tanulva a tavalyi év tapasztalataiból, idén már novemberben elkezdtük a karácsonyi ajándékok elkészítését. Főleg este és éjszaka sikerült időt találni a varrásra, mivel nappal dolgozni, gyereket nevelni, tanulni kell. A végére egészen a szívemhez (és a kezemhez) nőtt mind a varrógép, mind a vasaló... J

Alább láthatóak az elkészült ajándékok:

karácsonyfa (vagy ajtó, koszorú, bútor) díszek,

beszélgetős befőtt, amelynek ötletét az urban:eve blogon találtam,

egerentyű,

piros orrú rénszarvas,

angyal,

a békakirályfit megtaláló angyal egy nagyon különleges személynek,

rózsaszínben pompázó angyal, aminek saját állítása szerint, jobban örült a megajándékozott, mint egy üveg pálinkának,

egy különleges vizespalack tartó, és hét egyforma szív alakú dísz, Ildikóm hathatós közreműködésével,

egy baba a Legjobbnak, aki rögtön felismerte, hogy ez bizony Ő,

és egy angyal az én angyalkámnak (aki néha ugyan ördögien viselkedik).

Ildó angyalán az utolsó öltések karácsonyt megelőző éjjel készültek, és mivel nálunk tavaly és idén is reggel jött az angyal, nagyon kellett igyekeznem, hogy kész legyen. Az utolsó negyedév rengeteg munkájának és gondjainak köszönhetően addigra már teljesen elhasználódtam, a térdem például annyira megdagadt, hogy alig tudtam lemenni a lépcsőn. Tanulság: nem zsákmányolhatom ki magam a végsőkig, és jó lenne ezt most már be is tartanom.

Karácsony reggelre lázat hozott nekem az angyalka, meg egy gyönyörűséges torokgyulladást. Az ünnep jó részét begubózva töltöttem az ágyban és aludtam. Azt a kevés időt, mikor sikerült ébren maradnom (egy-két órát), Ildivel és az ajándékaival vagy különféle gyógyhatású ínyencségek (gyógyszerek, mézestea) összekutymolásával és fogyasztásával sikerült kitölteni.

Sajnos idén egyáltalán nem talált rám a karácsonyi hangulat, de igazából nem is számítottam rá. Talán majd jövőre...

Meglepetésre sem számítottam, mégis kaptam egy nagyon különleges és szépséges fülbevalót, gyűrűt és karkötőt Kicsi Katától, és pont karácsony reggel!

Ráadásul aznap este megtaláltam a napok óta felhalmozott postát, amiben volt egy képeslap az én legjobb barátnőmtől, pár olyan sorral, ami beragyogta az estémet. Így lett végül nekem is két igazi, meglepetéses ajándékom karácsonyra, amiket ezúton is nagyon köszönök!

Karácsony első napján pedig kaptam két szívet melengető telefonhívást, nagyon jó volt beszélgetni egy kicsit azokkal, akiket régen láttam, hallottam!

Szilveszterre utazást tervezünk Ildóval, Márti barátnőmékhez vagyunk hivatalosak, csak nem ártana előbb meggyógyulnom... Tanulnom is kellett volna az ünnepek alatt, mert január elején folytatódnak a vizsgák, most ezt is igyekszem pótolni. És természetesen vár még rám egy kis munka is... J

Befejezésül kívánok mindenkinek (aki kitartóan végigolvasta a fenti nyafogásomat) utólag is boldogságos karácsonyt és pont olyan boldog és sikeres új évet, amilyet elképzel magának!

Ajándék

Olyan, de olyan, de olyan szépet kaptam ma...
Azt sem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek, így hát végül bölcsen mindkettőt csináltam egyszerre. :-) Bizonyára nagyon épületes látványt nyújtottam, de kivételesen nem bántam.
Írtam már, hogy ritkán kapok igazi ajándékot, idén nem tudom, hogy mi lehet, de ez a már második olyan nagyon igazi meglepetés volt, (csak az elsőt nem publikáltam) ráadásul nem is vártam, csak úgy jött!
Legdrágább Mostikám, nagyon köszönöm!
Imádlak!

Na....

Itten vagyok. Élek még, bár csak alig-alig.

Rövid, főleg képes összefoglalót fogtok olvasni az utóbbi időszakról. J

A bútorfestéses terv befuccsolt, az volt az a hét a nyáron, mikor minden nap esett az eső... No comment. Ilyen a formám. Festés nélkül, de sokkal jobb elrendezésben szépen vissza lett pakolva majdnem minden, és mikor a lányzó hazajött, megállapította, hogy a szoba nagyon "cool" lett! J

Így néz ki az ágy:

... és ami a matrac alatt van, a régi, gyerekkori szekrényem elemei:

Ez a nyár a varrás jegyében tellett-múlott. Készült egy angyalka ajándékba, egy születésnaposnak, olyan gyorsan, hogy szinte lefotózni sem volt időm. Ő az:

És aztán jött a nagy falat! Az esküvő. Sokat törtem a kis fejemet (ez meg is látszik rajta J), hogy mit is vigyünk az ifjú párnak, csak valami jelképeset, merthogy mindenük megvan ami kell, ami meg nincs meg, hát azt nem tőlünk kapták meg... Persze ott volt a jolly joker, azok a bizonyos piszkos anyagiak, de mégis szerettünk volna valamit családilag, ami majd emlékezeti őket a nagy napra, mondjuk az ötvenedik évfordulón is. J Naná hogy ennek kitalálását és megvalósítását is én nyertem meg. 

Barangoltam a neten, gyűjtöttem az ötleteket. Ezekből most nagyon szorgalmasan ide "linkeskedek" párat:

Kezdjük ezekkel a waldorf babákkal, amik gyönyörűek, és rengeteg munka lehet velük, de az én ízlésemnek kicsit babásak voltak.

Aztán volt még egy aranyos libapár, akik nagyon stílusosan meg voltak/vannak gyűrűzve.

Mikor még böngésztem, fönt volt a Meskán, azóta csak a blogban látható, nagy-nagy kedvencem, SzarvasMici nászpárja. És a napokban előállt egy újabb alkotással, a szám is tátva maradt tőle... Ha én egyszer ilyet tudnék!

És őket is a Meskán találtam, igazán nem lehet panasz erre a jó kis oldalra, ha az ember lánya ajándékot keres. Itt akadtam rá esküvő témában a személyes kedvencemre, ami ugyan nem baba, de nálam vitte a pálmát.

A magyar oldalakról kicsit elkószálva pedig megtaláltam ezt, de végül is azt hiszem, hogy elmondhatom, saját kúfőből sikerült megalkotnom az ifjú párt.

A szabásmintát Tilda könyvekből vettem, a vőlegényét kicsinykét átdolgoztam, picit hozzáadtam, csöppet elvettem, éjszakákon át szabtam, varrtam, vasaltam, tűztem, fűztem, hímeztem, hámoztam és ez lett a végeredmény:

Menyasszonyunk haja háromféle fonalból készült, merthogy az "igazinak" is ilyesféle a frizurája.

A vőlegénynél is törekedtem arra, hogy legalább egy kicsit hasonlítson (hajszín és kopaszodás téren), hogy ez mennyire sikerült, majd eldöntik a megajándékozottak!

Az ifjú pár az elején kicsit megilletődötten álldogált

és üldögélt

de végül egészen feloldódtak, a menyasszony még a harisnyakötőjét is megmutatta... J

Az ifjú pár nagyon örült a másik ifjú párnak, már a lagzi alatt helyet kaptak az asztalnál. Azaz az asztalon.
És ha már lagzi, a legvégére, búcsúzóul maradt a kedvenc fotóm, Ildi és a Papa, az első közös tánc:



Nooormáááááááááális???

Azt szeretem magamban (erősen ironikusan értem), hogy ha nincs elég bajom, akkor nagy tehetséggel csinálok vagy találok magamnak. Kicsi lányom egy hétre nyaralni ment, és én úgy gondoltam, hogy nem lesz elég zsúfolt a következő hetem, az utolsó napokkal a régi munkahelyen, ezer megoldandó kisebb problémával, az esküvőre szánt ajándék készítésével, stb. Tehát ahogy a picinyke kihúzta a lábát itthonról, szétrobbantottam a gyerekszobát, bútorfestés és praktikusabb átrendezés céljából. A gyermek mérhetetlen mennyiségű játékát, könyvét és ruháját a lakás (múlt héten kitakarított és rendbe tett) többi részébe pakoltam, amitől fenséges disznóól hangulat lett mindenhol... Ha igaz, hogy teher alatt nő a pálma (vagy a Kata) akkor jövő hét végére ülve nyalom a holdat, és benne leszek a tv-ben. :-) Ha nem, akkor meg írok egy bejegyzést arról, hogy milyen lett az új szoba!

Megjöttem... :-)

Azt sem tudom, hogy hol kezdjem, ezért kezdem a közepén... :-)

Az elmúlt hetek egyik legfontosabb eseménye volt Ildó ballagása. Nagyon készült rá, én nem különben. Az óvodában karácsony után elkezdték a felkészülést a ballagásra, minden iskolába készülő gyerkőc szőtt, körmöcskézett, hímzett és barkácsolt, egészen év végéig. Ildinél ez lett az eredmény:

Eközben én a ballagás előtti héten a sarokba vágtam a jegyzeteimet és tanulás helyett összenőttem a varrógépemmel, ugyanis úgy határoztam, hogy a hat óvó nénit saját készítésű ajándékkal lepem meg. Három nagyobb babát készítettem azoknak az óvó néniknek, akik régebben ismerik Ildit, vagy éppen az egész évet vele töltötték, és három kicsit az új, idén megismert óvó néniknek. A ballagás péntekre esett, csütörtök hajnal háromra lett kész az utolsó öltés is. De szerintem megérte...

A legszebb bókok amit kaptam: "Azt hittem, hogy egy iparművészeti boltban vásároltad!" és "Kata, te pályát tévesztettél!" Nyilván van benne (nem) kis túlzás, de azért nagyon jól esett...

Közben gazdára talált az egyik első ilyen babám is, és a hírek szerint az új tulajonosa imádja. Hihetetlenül jó érzés volt, mikor felhívott és csicseregve megköszönte! Persze erről a babáról is van egy fotóm:

De kicsit elkalandoztam, vissza a ballagáshoz!

Ildikó-Sajtkukacka persze végig fickándozta az egészet (egy percig sem tud a gyermek nyugton maradni), de egészében véve nagyon jól sikerült. Nem csaptunk nagy vendégséget, mert az óvoda befogadóképessége korlátozott, és piszok meleg is volt aznap, de Ildi barátnőm és Ani el tudott jönni, és Ildó nagyon örült nekik!

Kedden véget értek a vizsgáim is, egy kivételével mindegyik megvan, sőt kettőt ötösre sikerült megtanulnom! Sajnos a közigazgatási jogot sehogy sem tudtam a fejembe gyömöszölni, ezért a negyedik félévben újra neki kell futnom... Ez kicsit bántja az önérzetemet, de annyira összejöttek most a dolgok, hogy igazából néha csak örülök amiért túl vagyok már az egészen.

Anikó elköltözött tőlünk Pestre, ami egyrészt tök jó, mert nem kell órákat utazgatnia, másrészt nyáron a tetőtérben ááállati és elviselhetetlen meleg van, szóval jobban járt, de nehéz volt megszokni, hogy a "nagyobbik gyerekem" kirepült a fészekből, és nem kell éjszaka fülelnem hogy hazajött-e már... Arról már nem is beszélek, micsoda emlékezetes kalandokat köszönhetek neki! :-)

Az elmúlt hetek legemlékezetesebb alakításáról az én legjobb barátom gondoskodott, akin elhatalmasodott a takarítási mániája, és ennek kiélése közben apróbb balesetet szenvedett, de már jól van.
Kicsiny autómat új szerepkörben próbáltuk ki az egyik hétvégén, ezúton jelentem hogy egy Smarttal igenis lehet költöztetni, rengeteg dolog fér el benne! :-)

És ha már autó... Mindig mindenki az autóm méretein viccelődik, nehéz már újat mondani nekem, van akinek mégis sikerült. Egyik nap hazafele jövet fáradtan, megtörten, egy autós McÉtterem felé kanyarodtam, gondoltam a hazaúton megvacsorázom. Leadtam a rendelést, rutinszerűen megkérdezte tőlem a pénztáros hogy van-e smart kártyám? Lusta voltam előásni, mondtam hogy nincs. Csípőből visszakérdezett: "Nem adtak az autóhoz?" Akkorát röhögtem... Földobta még a következő napomat is... :-)

Sajnos történtek nem túl vidám események is, családi, baráti és magán(y) életben egyaránt. Ezek feldolgozása még folyamatban van.

És ami még előttem áll:

Augusztustól új kihívások várnak, munkahelyet váltok. Ezzel kapcsolatosan is volt sok gondolkozni és tenni való is, tényleg nem unatkoztam az elmúlt hetekben.

Egy esküvőre is hivatalosak vagyunk, erről még majd biztosan fogok írni.

Szeptembertől Ildó iskolás. Szép hosszú lista van a beszerezni valókról...

Nyaralni persze idén sem megyünk, anyagi és egyéb okokból sem. De azért a hétvégékre igyekszem összekapni magam, és kitalálni sok-sok közös programot Ildóval.

Ballagás

Előzetes a nagyon kíváncsiaknak, amíg lesz időm írni pár sort:

Helló mindenkinek!

Jelentem még élek! Kicsit elfoglalt és nyúzott vagyok, de ígérem, hogy hamarosan jövök.

Holnap délután ötkor ballag az én (nem is olyan) pici lányom az óvodából. Kevéske vendéget hívtunk, lévén korlátozott az ovi befogadó képessége, ezért majd mindenről beszámolok!

Hétcsillagos születésnap

Nagyon-nagyon köszönöm azoknak, akiktől kaptam:
-az ébresztést :-)
-a telefonos "mini" koncertet
-a telefonhívásokat
-az üzeneteket
-a verseket
-az smseket
-a színházat
-a virágokat
-és a többit...
Mosolygóssá varázsoltátok a születésnapomat!

Élménykék

Igen régen jártam erre, hiába, nem történik velem semmi, de semmi érdekes. Na jó, ha jobban belegondolok, csak zajlik nálunk az élet, itt a tavasz is, meg már az is újság, hogy semmi végzetes nem történt velem, szóval csak van mesélni valóm, de kezdjük az elmaradt farsangi történettel:

A buli megálmodói hívtak egy hölgyet, aki bábozott a gyerkőcöknek. Bár a műsor és az előadó tökéletes volt, az én lánykám úgy gondolta, hogy jó lesz, ha ő is több alkalommal hozzáteszi a magáét az előadáshoz. Az egyik nagy kacagást kiváltó történet dióhéjban:

A művésznő éppen belekezdett egy új mesébe, elmondta, hogy Erdélyben a Jóisten megteremtette a székelyeket, és teremtett neki magas hegyeket, gyönyörű völgyeket, folyókat, hogy itt éljenek. "Ezen a gyönyörű helyen történt..." - folytatta volna, de Ildó közbeszólt: "Elnézést, de növényeket és állatokat is teremtett nekik, hogy legyen mit enniük!" Kirobbanó nevetés. De a válasz sem késett: "Na, most már tudom, te léányka, hogy miért jársz te waldorf óvódába!" Még nagyobb nevetés, persze főleg a szülők részéről. Az előadás egyébként remek volt, nekem legjobban az előadó hatalmas rutinja tetszett, az, ahogyan bevonta a közönségét a mesékbe, a legkisebbektől a legnagyobbakig, és ahogy pillanatok alatt alkalmazkodott bármilyen váratlan helyzethez. 

Névnapot is ünnepeltünk az elmúlt majd egy hónapban, és nagyon sikerült eltalálni az ajándékot. Ildó szeptemberben iskolába megy, és a csőd elkerülése érdekében kitaláltam, hogy apránként elkezdem beszerezni a "hozzávalókat". Legnagyobb kiadásnak első ránézésre az iskolatáska tűnt, és nem is tévedtem nagyot. Horror árak és izgalmasan ronda táskák vannak a piacon. Szerencsémre kicsiny városunkban fellelhető a térség legszuperebb papírboltja, és most sem csalódtam benne. Sikerült egy lányos, de nem csicsás, párnázott hátú, fényvisszaverő csíkos, erős oldalú, klasszikus iskolatáska fazon vennem, egészen elérhető áron. Boldog kis tulajdonosa kettő napig csak alváshoz vette le!!!

A hosszú-hosszú hétvégén pedig elmentünk az Állatkertbe. Hétfőre sikerült időzítenem a kirándulást, és Pest felé meglepetten (és nagy örömmel) tapasztaltam, hogy üres volt a 2/A, az M3-as, sőt még Zugló is!!! Gondoltam (én kis naiv), hogy mindenki elutazott a hosszú hétvégére! Aha... Örömöm egészen addig tartott, amíg be nem léptünk az Állatkert kapuján. Mindenki aki "hiányzott" az utakról, az odabent volt! Azért az embertömeg ellenére is sikerült jól éreznünk magunkat. (Viszonylag. De juszt sem kezdek bele az emberek, főleg a szülők elvetemült tetteinek mesélésébe.) Én legalább három éve nem jártam bent, és már akkor is lenyűgöztek az újítások, a gyerekkoromból maradt emlékekhez képest. Most még pedig még jobb és felnőtt fejjel-szemmel is élvezhetőbb lett az egész park. Bár az elején leszögeztük, hogy a hüllőházat kihagyjuk, hosszas könyörgésre csak sikerült a gyermeknek becsalnia egy építménybe, ahol kígyók is tanyáztak, igaz ez nem az igazi hüllőház volt, és azért túl közel nem mentem hozzájuk... Nos igen, próbálom titkolni, de mindig kiderül, hogy legbelül egy gyáva kis nyúl vagyok... Viszont a következő fotó szerint ez családi vonás lehet, mert nem csak bennem lakozik valamilyen állat!!! :-)

A farsang napja

Az úgy volt, hogy...reggel tenyérrel sikeresen belekaptam egy nagy, hatalmas, lapos fejű szögbe. Ha kettő centivel lentebb sikerül nyúlnom, akkor most nem írogatnék itt, mert valószínűleg csendesen elvéreztem volna a konyhában, de szerencsém volt és "csak" egy nagyobbacska sebet sikerült szereznem a csuklóm fölé. Sajnos nem bírom a vért, főleg a sajátomat, ezért elszoruló szívvel és szédülő fejjel nézegettem ahogy folydogál belőlem a drága, szép, piros éltető folyadék. (Ennyit a kék véremről :-) )Mielőtt elájultam volna, eszembe jutott, hogy nagyon nem kéne, mert 1.) a jelenlévő családtagok probléma megoldó képessége viszonylag alacsony 2.) nem javítana a helyzeten ha még a drága, szép és okos fejemet is szétvernem a padlón. Szóval inkább szépen bemásztam a fürdőszobába, kimostam a sebemet (közben sajnálgattam magam), tapaszottam rá tapaszt, aztán nekiálltam felszedni a leesett vérnyomásomat. Ez röpke egy óra alatt sikerült is, viszont addigra borult minden szombati terv. Nem részletezem, a lényeg, hogy végül is lett zebrafarkam és fülem, bár nem olyan, mint szerettem volna, és a farsangra is eljutottunk. Ildó remekül érezte magát, és még szerepelnie is sikerült. Legközelebb elmesélem... :-)

A nagy beszámoló

Kezdjük hosszú tartozásaimat a legjobbal, íme egy fotó a szülinaposról:

Kicsi Pettyemnek egészen fantasztikus ünnepe kerekedett, mert az ovis farsang pont a születése napján lett megtartva. Reggel ajándékokkal kelt, nagyon "bulizott" az oviban, aztán délután itthon ünnepeltünk, tortával és megint csak ajándékokkal. (Nem, ez nem a hogyan-kényeztessük-el-a-gyereket blog, bár határeset...) Nagyon vágyott egy igazi, valódi és új Barbie babára, és a szigorú anya (gy.k.: ez lennék én) úgy gondolta, hogy elég idős már hozzá, hát megkapta. A babavásárlás mondjuk külön móka volt, több játékboltot szétröhögtünk Anikóval beszerzéskor, de végül is sikerült megvennünk a kapható legnormálisabb babát.

Hogy kicsoda Anikó? Unokatestvér és átmeneti lakótárs. Január elején költözött hozzánk, és meglepő módon jól bírja a bentlakást. Fiatalka, még jók az idegei... :-)

Egyszer egy horoszkóp értő személy azt mondta, hogy nagy szerencsével lesz nekem diplomám. Háááááát, jelentem, ha a vizsgáimra gondolok, igaza lehet... Sikeresen megvan valamennyi, jegyeim között kettestől az ötösig minden megtalálható, de igazából nem nagyon dicsekednék. Kivéve talán a statisztikával. Sajnos nem vagyok az a magolós típus, ha valamit meg kell tanulnom, muszáj megértenem. És a statisztikát sikerült hármasra kihoznom. (Másodszorra... :-) ) Erre vagyok a legbüszkébb.

Lógok még egy beszámolóval a szilveszteremről. Nos... be kell valljam, tökéletes volt. Pont olyan, mint egy szilveszteri bulinak lennie kell, jó társasággal, sok-sok röhögéssel, tánccal, mérsékelt evéssel és ivással, és még a ruhámat sem hagytam otthon!

És ha már bulizás, holnap farsangolni megyünk Ildóval, ő katicabogár lesz, én meg zebra. (Vizuális típusú olvasóimat kérem hogy visszafojtottan röhöjenek.) Az ő jelmezével már készen vagyok, az enyémből még hátra van két fül és egy farok...

Legközelebb innen folytatom :-)

A legfontosabb születésnap

Holnap születésnapot ünneplünk. Az én pici nagylányom 7 éves lesz! Egészen pontosan 16 óra 37 perckor tölti be a hetedik életévét. Jövök majd az élménybeszámolóval és a képekkel! 



Szülinapiság

Ma van az apukám születésnapja, tehát:

Boldog születésnapot Apa!

Ui: A rajongóimnak üzenem: ma végeztem az összes vizsgámmal, tehát hamarosan jövök és írok, ígérem! :-)