Holnap...

... hazahozhatom az embert a kórházból! Szerencsére nagyon jól van, és ugrásszerűen javul napról napra az állapota.
Bocsánat, hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem, sajnos most egyrészt felborult a mindennapok menetrendje, másrészt pedig mivel nincs itthon senki, napköben nincs befűtve és állati hideg van a lakásban, főleg az én kis szobámban. :)
Kátya

A nagy nap

A műtét lezajlott (9-15 óráig), Miki most a szobájában alszik és szerencsére nem volt szükség arra, hogy az intenzív osztályra vigyék. Kapott egy nagy fájdalomcsillapítót, és körbepárnázták, nehogy hasra forduljon. Holnap reggel és délután munka után is megyek, akkor már többet tudok majd. Remélhetőleg túl vagyunk a nehezén!
És... nagyon-nagyon szépen szeretném megköszönni mind Miki, mind pedig a magam nevében azt a hihetetlenül sok szeretetet és pozitív energiát amit kapunk minden kedves barátunktól és ismerősöktől. Köszönjük, hogy imádkoztok értünk! Köszönjük a sok-sok felajánlott segítségét és szívességet!
Kátya

Miből lesz a cserebogár?

Az én kedvenc öcsémnek születésnapja volt 14.-én! Aznap sajnos nem jutottam géphez, ezért mára halasztottam a köszöntést.
Legkedvesebb és egyetlen tesóm! Nagyon boldog 28. születésnapot neked!

Műtét

Eldőlt a műtét időpontja: szerdán 1/2 9-kor kezdik. Már kedd reggel be kell vinnem Mikit a kórházba, és előre láthatólag 10 napot lesz bent. Szorítsatok!

Magyar motívumok játék Évinél

Egyik kedves blogomon Évinél leltem rá erre a játékra, és jelentkeztem is rá, mert nagy szerencsémre nincs határidő. :) Tavaly tervbe volt véve egy ajándék valakinek, én akkor találtam rá az ajánlott oldalra, ahol magyar motívumokat gyűjtöttek össze, de végül nem készült el, amit mindig sajnálgattam valahányszor a kezembe akadtak a tervek. Még nem tudom, hogy a régit fejezem-e be, vagy újat kezdek, de mindenképpen készül majd valami!

Hírek és alkotások

Először is szeretettel köszöntöm, első "valódi", rendszeres olvasómat, aki teljesen magától talált erre a blogra, nem pedig én kényszerítettem :)
Másodszor jöjjenek a kevésbé jó hírek. Pénteken derül ki, hogy pontosan mikor hétfőn-e vagy pedig kedden (18. vagy 19.) lesz-e Miki műtétje, aminek rettenetes neve van: hashártya mögötti nyirokcsomó kiírtás. Nem csak a neve randa, kapott egy leírást is, jó másfél oldalon, ami részletezi a műtét lehetséges szövődményeit. Kicsit hasonló hangulatú, mint a gyógyszerek mellékhatást leíró részei, az ember olvasás után elkezdi keresni a puskáját, kötelét, hogy egyszerűbb módon vessen véget az életének. Nagyon nagy műtét lesz, 4-6 órás! Legyetek kedvesek bármilyen módon szorítani, imádkozni, mert nagyon rá/ránk fér! Természetesen azonnal jelentkezem, amint tudom, hogy mikor is lesz pontosan, és műtét után is jövök majd.
Harmadszor pedig egy kicsit viduljunk, megmutatom, hogy miket is alkottam 2009-ben!
Már amiről készült fotó, és még nem tettem fel ide!
Ő Mici, Ildó babája, bár itt még egy töltött madárra hasonlít leginkább. "Típusát" tekintve Tilda baba, és azért született, mert "nem létezik, hogy én ne tudjak Tilda babát varrni!".





A nevét onnan kapta, hogy amikor a haja készült, az elején úgy nézett ki, mint akin régi típusú repülős sapka van. Gondoltam olyan, mint "Repülős Gizi", de van egy nagyon aranyos ismerősünk, Gizi néni, és rá való tekintettel inkább Micinek kereszteltem őnagyságát.



Jó ideig pucéran flangált a lakásban, mert apró kis kezek mindig elhurcolták, de egy nap elkaptam, és nagy kínlódás árán varrtam neki egy ruhát, ami nagyon rosszul sikerült, ellenben a sála! Az aztán valami! Életem második horgolása!



Az első Ildónak készült, szintén sál, ha nem derülne ki a képről. Javarészt kórházakban horgoltam, miközben Mikire vártam, és elég csálé lett, de első horgolmánynak megteszi. A horgolás alapjait pedig az internetről lestem el: a Gombolydából, azaz innen.



Mindeközben, valamikor november elején, különböző okok miatt, át kellett rakni a cserépkályhánkat. Bevallom, ezt nem én csináltam :) Állati nagy volt a felfordulás, a por és a kosz (ráadásul mivel két szoba között van, a nappaliban és az étkezőben is), de nagyon megérte, a kályha jobb lett, mint új korában. Ha valaki kíváncsi a mesterek nevére, kérdezzen nyugodtan. Nagyon szépen és olcsón dolgoznak (ez itt a reklám helye)!
Íme a nappalink a munka kezdetén:



A kályha gyorsan nőtt, növekedett...



... épült, szépült...



... került rá melegítő lyuk (biztosan van szebb neve) és a nappali felé padka. És.... egyszer csak készen lett!



Mamácskának a születésnapjára szerettem volna valamit, amit kicsit Ilda, kicsit én készítettem. Mivel a szemműtét óta Mamus kiválóan olvas szemüveg nélkül, gondoltam, legyen egy könyvjelző. Leírtam egy lapra: "Dédinek Ildótól", és ezt Ildi lemásolta-írta girbe-gurba kis betűkkel. Az "írását" rátettem egy fehér filcre, alá egy indigót, és átírtam, egészen pontosan egy gombostűvel átlyukasztgattam az írást, aztán pedig kihímeztem. Végül egy kicsit nagyobb piros filc darabra varrtam az egészet, az alját kilyukaszottam, és csináltam bele egy lógó izét fonalból, ami kikandikálhat majd a könyvből. A megajándékozott és a kis segédem is nagyon büszke volt az írásra!!!



Ő pedig a "tábla" ami az íróasztalom felett függ, és valamikor november elején készítettem. Azóta szépen "benépesült".



Az adventi naptárba hozta az angyal ezt a szárnyat, gondolom azt hitte, hogy itt is lakik egy magafajta. Szintén tildás szabásminta szerint készült, bár egy kicsit elrontottam, így is nagy sikert aratott.



December 6-án ez a párna került az ablakba. Értesülésem szerint a Télapó manója az utolsó pillanatig dolgozott rajta. Eredetileg huzatra szerette volna varrni a hímzést, de már nem maradt rá ideje szegénynek, így csalt egy kicsit. Ildó nagyon örült neki, és magabiztosan felismerte magát, mint tündért a hímzésen!



Megjegyzem rendes volt a Mikulás, hogy ilyen szakadt csizmába is hozott ajándékot, bizonyára méltányolta, hogy ezt volt a legegyszerűbb az apró mancsocskáknak megtisztítani.



Az év utolsó két "műve" közül csak a második az enyém, ezt a nyakláncot Ildi fűzte, az egyik ovistársa, Dóra születésnapi ajándékául. Sajnos pont mielőtt kész lett volna leszaladt jó pár gyöngy, és akkor Ildó elkeseredett egy kicsit, de végül kitartott és visszafűzte az elkóborolt szemeket. A csomókat kivéve az egész az ő keze munkáját dícséri.



Ez pedig egy filc karkötő lenne, szintén Dórának, de ezt már én varrtam meg. A színeket Ildi választotta ki. Jó pár rajzot is készített, amit összefűztünk és úgy vittük el.



Nos, egyenlőre ennyi képet találtam. Van amiről nem csináltam fotót, ugyanis amikor szülinapra megyünk igyekszünk saját készítésű ajándékot vinni, de nem mindig maradt időm fényképezni. Ha jól emlékszem készült még két tildás csiga, pár filcmuffin és filc tortaszelet. Szintén tavaly varrtam életem első (és mindeddig utolsó) Waldorf babáját, aki a Zsófi nevet kapta Ilditől, és egészen Mici elkészültéig állandó alvótársa volt. Őt majd még megpróbálom lencsevégre kapni, remélem hajlandó lesz modellt állni nekem!

A mai nap éppen megfelelő arra...

… hogy mindenféle jókat kívánjunk egymásnak és magunknak. Erre persze minden nap megfelelő volna, és bárha minden nap kívánnák szívből igazán jót (ez például nem akármilyen újévi fogadalom lenne, ha tennék újévi fogadalmakat), de a mai nap az asztrológus barátosném szerint különösen kedvező a jókívánságok valóra válásához! Ennek megfelelően egész nap jobbnál jobb kívánságok jutnak az eszembe és sorolom is őket bele a nagyvilágba! Igazából ma 00:04-kor kezdtem, ugyanis akkor feküdtem le, és gyorsan elsuttogtam a legfontosabbakat, abban bízva, hogy még friss a kívánság teljesítő angyal műszak, és gondosan lejegyzik a kívánságaimat! Le is fogom írni őket, aztán jövőre megnézem, hogy mi vált valóra…
Van egy kívánságom, amit ide is le fogok írni, de előbb még mesélek egy kicsit.
A már említett okok mellett van még egy, amiért ez a blog megszületett. Ez pedig az alkotás dokumentálása lenne. Ugyanis idén kora tavasszal kitaláltam valamit. Ezzel egy időben az internet varázsos világában kalandozva (teljesen véletlenül) rátaláltam a Meskára, ahol kézzel készített kisebb-nagyobb tárgyakat árulhatnak a vállalkozó kedvű emberek, anélkül, hogy saját weboldalt kellene fenntartaniuk. Tökéletes „hely” arra, hogy bárki kipróbálja (jelentősebb befektetés nélkül), hogy eladható-e az általa megalkotott bármi. Tovább kutatgatva rátaláltam az Etsy-re és a DaWanda-ra is. Ezek szintén virtuális kézműves „piacok”, az előbbi egy amerikai oldal, minden alkotói weboldal anyja, az utóbbi pedig nagyjából az európai piacot képviseli. Nem álltam meg itt, még tovább kalandoztam. Jöttek a kézművesek blogjai. Legtöbben árulnak a Meskán, és többen nyitottak már a külföldi piacok felé is. Az egyik ilyen blogon, a mákgubón (egyébként nagyon hasznos és ötletes oldal) belefutottam egy vitába a másolásról, és ez rögtön porig rombolta amúgy is picinyke önbizalmamat. Hát honnan fogom én tudni, hogy a kis találmányom tényleg az enyém? Helyesebben én tudom, de hogyan bizonyítom? Hiszen vagyunk ebben a kis országban is elegen, hát még a nagyvilágban, ha a hatmilliárd emberből „csak” egymilliárd foglalkozik valamilyen kreatív tevékenységgel, kizárt dolog, hogy minimum még egynek nem fordult meg a buksijában az én kis tervem. És akkor még szerencsés voltam, lehet az tízezer buksi is. Mi van, ha ráadásul nem egy, a föld túloldalán élő egyénnel kell közösködnöm, ne adj Isten vitáznom, hanem valakivel, aki mondjuk a szomszéd városban lakik? Nos, én nekiláttam „feltúrni” az internetet. Kezdtem a magyar blogokkal, utána a kézműves webáruházak következtek, majd a fotómegosztók. Minden általam ismert és időközben megismert módon kutattam, és megbizonyosodtam arról, amit már induláskor sejtettem, hogy teljesen hiába, képtelenség átnézni, akár csak a magyar kézműves oldalakat is. (Nyolc óra munka, szombati iskola, család és különböző problémák, no meg az alkotói vágyak kiélése mellett meg főleg nem.) Három jó vonzata azonban volt a kalandozásomnak, egyrészt rengeteg enyhén szólva is tehetséges ember blogját ismertem meg, akik elvarázsoltak az általuk készített tárgyakkal; másrészt megtanultam a „blog-etikettet”(legalábbis erősen remélem), azt hogy hogyan illik viselkedni, ajánlani egy oldalt vagy terméket a virtulális világban, harmadrészt pedig (eddig) nem találtam párját az én kis kreálmányomnak! Sietek kijelenteni, ez nem jelenti azt, hogy nem is létezik (bár erősen remélem!!!). Persze még mindig nem találtam megoldást, a problémámra: mi van ha… Ezért is született meg bennem a blog gondolata, mert ha ide egyszer felkerül, hogy én mit és mikor csináltam, az már ad nekem egyfajta védettséget. Persze mindent el lehet lopni és le lehet másolni, de ugyebár ez a nap a jó gondolatok és kívánságok napja, tehát nem foglalkozom ilyesmivel. Az én kis valamim (saját neve az még nincs) fentiek szerint tehát a saját találmányom, az én saját, külön bejáratú agyam szüleménye. Némi fejlesztésre szorul még, mert vannak hiányosságai, de nagyon büszke vagyok rá és már nagyon szeretném megmutatni. Íme „Ő” a fülbevaló tartó:



Mindenkit szépen kérek, hogy ne másolja le, és ha bárkinek ajánlani szeretné, azt az oldalam megjelölésével tegye!
Ja, és a jókívánságom az, hogy ez a kis ajándéktárgy mihamarabb elnyerje végleges formáját, és beváltsa a hozzá fűzött reményeimet!