A legszebb ajándékom

Nehéz eset vagyok. Egyébként is, de az ajándékozást tekintve még inkább. Ezért már hozzászoktam, hogy vagy pénzt adnak, hogy olyat vegyek magamnak, ami nekem is tetszik, vagy pedig  hülyeséget kapok. (Zárójelben megjegyezném, hogy léteznek azért emberek, akik kis odafigyeléssel tudnak nekem ajándékot adni, venni vagy készíteni!) Fentiekből következik, hogy nem igazán szoktam karácsonykor meglepődni, vagy örülni, maximum elkápráztat valaki egy oltári nagy baromsággal. De idén ez máshogy volt. Ugyanis az én kis Pettyem készített nekem az oviban egy ajándékot, ééééééééééééééés ami még nagyobb szó, több mint egy hétig képes volt titokban tartani, és egyetlen szót sem szólni róla. Íme:

Elfogult vagyok, tudom, de ugye ez a valaha készített leggyönyörűbb bárány? :-)

És volt még egy ajándékom idén: Budapest Bár koncert a Legjobbal. Tökéletes este volt, annak ellenére, hogy itthon hagytam a ruhámat, és Ildinek kellett kölcsönöznie nekem egyet. De utána már minden simán ment, a kisautóm sem állt le alattunk, a koncert pedig fergeteges volt.

És ami még hátra van ebből az évből: ma egy teázás amit már hetek óta halogattunk a másik féllel, holnap pedig felsőbb utasításra (a Legjobbtól) elővenni a kis feketét a szekrényből, és szilveszterezni menni. Az én emberutálatommal és ébrenmaradási képességeimmel nagy kihívás lesz!!! Majd beszámolok, mit alkottam... :-)

Szóval... idén már nem írok, jövőre meg ki tudja mikor érek ide, tehát: mindenkinek legyen olyan szilvesztere és új éve, amilyet csak akar!

Végső visszaszámlálás

Egyenlőre még ülök az ágyban, hátam mögött a jó meleg radiátor és próbálok erőt gyűjteni a következő 24 órára. Idén ugyanis kicsit változtatunk a karácsonyi hagyományokon, ezért ma nagyon sok mindent kell megcsinálni. Ildó szent meggyőződése, hogy az angyal az ő meghalt dédikéje. Minden évben nagyon figyel, mert szeretne találkozni vele. Általában a jelenlévő összes felnőtt ember minden találékonyságára szükségünk van, hogy csak öt perc erejéig lekössük a figyelmét, amíg a fa alá csempésszük az ajándékokat. (A tavalyi év sokat emlegetett eseménye volt, mikor meghallva a csengőszót, rohant le az emeletről és kiabált: "Tarsátok ott az angyalt, tartsátok ott!") Sajnos valószínűleg idén hisz utoljára az angyal létezésében, "aki" ezért hozzánk kivételesen holnap reggel érkezik majd meg. A csoda megőrzése mellett ennek több oka is van. Egyrészt nem rohan a család a reggelivel, ebéddel, hogy minden kész legyen időben, ami persze soha sem sikerül és a végén már mindenki ideges, Ildó nem rágja egész nap valakinek-bárkinek-mindenkinek a fülét, hogy mikor jön már, ráadásul nem lesz fáradt és nyűgös az egész napi várakozástól és egész nap játszhat az ajándékaival. Ráadásul nem kell külön ünnepséget tartani az apjánál is, mert reggel még ő is ráér itt lenni. Persze azért a szenteste sem fog elmaradni!

Most viszont összekapom magam, öltözöm, még el kell menni a henteshez, a gyógyszertárba, aztán még dolgozni is pár órára, utána haza, ki kell még porszívózni, felmosni se ártana, vár rám némi süti készítés, fa díszítés Ildóval, aztán ha elaludt fél éjjel ajándékot csomagolni. Holnap ilyenkor viszont csengőszóra fogunk felébredni! 

Boldog karácsonyt mindenkinek! 

Elkeseredettség törölve

Nem mintha azóta bármi is megjavult volna, csak...

A rádióban, amit hallgatni szoktunk napközben, van most egy "műsor" amiben gyerekek írhattak levelet, és a műsor angyala igyekszik segíteni rajtuk. Egy kislány megírta, hogy az édesanyja egyedül neveli őt és a bátyját, az apukájuk meghalt, és nincs az anyukájának munkája. És hogy már az is ajándék lenne, ha az anyukája mosolyogna. Amikor hallottam azonnal rájöttem, hogy az én bajaim eltörpülnek másoké mellett, és úgyis megoldom őket.

Szóval...

Karácsonyra, vizsgára fel! :-)

A karácsony orvul lecsapni készül...

Ez most egy nyafogós és önsajnálgatós (és rövid, mert még tanulnom kéne) bejegyzés lesz. Tessék engem kicsi sajnálgatni! :-)

Ajándékok nincsenek megvéve, kiszabva, elkészítve...

Vizsgák rohamosan közelednek, de a tételek nagy része még feldolgozásra vár...

Tanulásra ott az egész éjszaka, kár hogy akkor már nem nagyon fog az agyam...

Gondok. Otthon, munkahelyen, óvodában...

Testem, lelkem (a maradék picinyke) végsőkig hajszolva a működés érdekében...

Jaj és nyaff...

Ui: Legalább harácsonyi karácsonyi hangulatot vágna hozzám valaki...

Ui: A legjobb sajnálgatós megjegyzés írója nem kap tőlem az égvilágon semmit, de ez ne tartson vissza senkit, csak kreatívan! :-))
Ui: Azért nem kell megijedni, túlélem :-)

A játék

Az úgy volt, hogy...

... jött valahová a Mikulás, és mindenkinek hozott valamit. Rengeteg különböző okból kifolyólag az én kis Pettyemnek mást mint másoknak. (És erről senki sem tehet, és ez a legkevésbé sem szemrehányás részemről.) Nagyon figyeltem, de nem láttam az arcán irígységet, csak csodálkozva nézte azt, amire talán ő is nagyon vágyik. Nehéz ügy ez: rengeteg a (szerintem) lökött, értelmetlen és piszok drága játék, a mai gyerekekre ömlik a reklám, nehéz megtanítani őket igazán vágyni valamire, valamint nem tudok és nem is akarok mindent megvenni neki, csak van az a helyzet, (amit még nem felejtettem el) mikor már mindenkinek olyan van az oviban (suliban) és az embergyerek meg vágyik rá... És mikor emberanya a szemtanúja egy ilyen jelenetnek, akkor minden érvét és szent meggyőződését a sutba vágva, legszívesebben hanyatt-homlok rohanna egy játékboltba megvenni a vágyott förmedvényt az ő kicsi kincsének. Szerencsére ez megint több okból nem lehetséges, úgyhogy marad a beszélgetés. Kifaggattam a gyerkőckét, hogy nem-e volt szomorú, amiért ő nem kapott olyat (meg ne kérdezze senki, hogy mit is, mert nem tudtam megjegyezni a nevét sem)? És az én Tündérkém azt válaszolta: "Nem anya, csak egy kicsit. Mert tudod, még kaphatok karácsonyra akár, és ha nem, az se baj, mert egy játék nem a világ!" És akkor megnyugodtam... :-)

Ui: ... és a legjobb, hogy ezek után Ildó teljesen magától azt mondta, hogy idén karácsonykor szeretne odaadni pár játékot a szegény gyerekeknek!

Advent

Az idei adventi koszorúnk Ildó kívánsága szerint készült. Egy újságban kinézett magának egy tündéres alkotást, és közölte, hogy a miénk is ilyen legyen. Háááááát.... föl kellett kötnöm a csipkés tangát :D, de nekiláttam. Végül aztán maradt a tündér, mint fő motívum, és lett belőle ez:

Az adventi naptár pedig idén villám gyorsan (mert rohamosan közeleg a vizsgaidőszak), az utolsó percben (tegnap este) és nagyon költséghatékonyan készült. Hozzávalók: egy darab ünnepi ajándékzacskó, egy karácsonyi csipesz, három darab fehér papírlap, karácsonyi süteményszaggató formák, ceruza, olló, és öntapadós számok. No meg a belevaló kis meglepetések...

Elkészítés: sütiformát a papírra tenni, körberajzolni, kivágni, számokat felragasztani. Aztán nincs más teendő, csak minden éjjel kicserélni a számos kis formát és belecsempészni az ajándékot. :-)

És a mai nap legnagyobb élménye: Ildónak levelet írt a Mikulás (magyar hangja: anya)!!! A levelet a postás hozta és mikor hazaértünk az oviból, az asztalon várta a lányzót. Volt nagy csodálkozás!!! Először is igazi levelet kapott! Aztán pedig megtudtam, hogy a "Mikulás tényleg létezik Anya!" és figyelteti őt a manóival (ez utóbbi a levélből derült ki), és nemsokára jönni fog és ő nem is egy, hanem két tiszta csizmával fogja várni. A Télapó megdícsérte a lánykát, hogy milyen sokat tanult az elmúlt évben és tett néhány javaslatot a jövőre vonatkozóan, mint például kevesebb hiszti, több fogmosás. :D Nem tudom, hogy végül mennyire fogadja meg ezeket a jótanácsokat, de a délután és az este mindenesetre manócsapdák kiagyalásával és legóból való készítésével telt, és ezer olyan  kérdés megválaszolásával, hogy: "Miért láthatatlanok a manók?", "Van telefonja a Télapónak?", "Éjszaka a manók alszanak vagy figyelnek?" és a kedvencem: "A manók felvesznek engem videóra és aztán lejátszák a Télapónak?"