Nos, itt vagyok! Annyi minden törpént velem, azt sem tudom, hogy hol kezdjem...
Talán a legfontosabb, hogy Miki szépen gyógyul. A műtét folyamán 17 darab nyirokcsomót szedtek ki belőle, de szerencsére a szövettan negatív. Előfordulhat, hogy nyirokmasszázsra kell majd később járnia, egyenlőre itthon lábadozik. A múlt héten volt az onkológus doktornőnél, aki szerint nem kell több kezelés! Igaz, március végén még vissza kell mennie hozzá, kontrollra.
Február elején jól rám szakadt minden (nem csak képletesen értve). Így nézett ki a kocsibejárónk, amit persze el kellett (volna) lapátolni.
Bár napokig küzdöttem vele, de az utolsó métereken feladtam és telefonon kértem segítséget az apukámtól. Naponta négyszer-ötször lapátoltuk anyukámmal felváltva a havat az utcán, az első házig, a hátsó házig, és hátra a fáskamráig, és mi tagadás a kocsibejáróra már nem maradt erőm. El is határoztam, hogy jövő karácsonyra vagy hómarót kérek, vagy előre húzatom a garázst :)
Ildó viszont nagyon élvezte a havat:
Gyalog jártam bevásárolni is, egyrészt ugye, mert az autót nem tudtam kiásni, másrészt mert kicsiny városunkban nem divat a hóeltakarítás, harmadrészt pedig a bátrabb autósok nagyokat csúszkáltak az úton, és úgy gondoltam nem hiányzik még egy karambol is az életemből. Mivel a járdákról is csak szórványosan volt letakarítva a hó, ezért a máskor 10 perces utat jó 30 perc alatt sikerült megtenni, és akkor még nem is beszéltem a haza útról, amikor jól megpakolva, fülemen is szatyorral kutyagoltam. Mire pedig hazaértem már megint estett annyi hó, hogy ismét jöhetett egy kis lapitykolás! Sikerült is jó alaposan megfáznom, amit viszont csak két hét múlva tudtam kialudni, egy szombati napon, suli helyett.
Gyermekem óvodájában hétvégente a szülők takarítanak. Néha előfordul csere, vagy kiesik valaki és akkor kell egy beugró. Én nagyon lelkesen elvállaltam egy beugrást, majd rádöbbentem, hogy az azt megelőző héten is én fogok takarítani. Naná, hogy az első hétvégémen esett le a negyven centi hó. Mikor megláttam az ovi lépcsőjét, majdnem elsírtam magam:
Aztán persze ide is érkezett segítség, mert ez egy nagyon jó közösség és két erős anyuka, és egy turbó apuka kiásta az ovit a hóból!
És ha már segítség, fontos megemlíteni, hogy a keresztapám hóesésben is eljött, telefonált hogy mire van szükségünk, bevásárolt, feltörte a jeget, amit én nem tudtam és még neki is jutott lapátolni való hó! Miki barátja pedig vágott nekünk fát, mert én életveszélyes vagyok baltával a kezemben, de nagyon kellett volna fűteni! Nagyon jól esett, hogy vették a fáradtságot és szakítottak ránk időt!
A körülöttünk élő állatok is gondoskodtak a szórakoztatásunkról. Az egyik szomszéd kutyája bejutott a kertbe és naná, hogy kinézte reggelire a macskákat. A lányka cica úgy érezte okos dolog az akácfa legtetejébe menekülnie. Ráfaragott csórikám, Miki bent feküdt a szobába, még elég friss sebbel, a hó csak hullott és hullott, a létra meg nehéz és különben sem ér fel addig. Barátosném megnyugatott, hogy az esetek nagy többségében a macskák le tudnak jönni onnan, ahova felmentek! Jelentem: a hír igaz, a cinyó lemászott. Persze lehet, hogy csak leesett, mert reggel 8-tól délután 6-ig kuporgott egy helyben. Én mondtam ám neki, hogy el fognak macskásodni az izmai, de csak keservesen nyávogott valahányszor kimentem könyörögni neki, hogy ugyan jöjjön már le!
Egymást érték a születésnapok is, két ovistárs zsúrjára is meghívták Ildit. Az egyik kislánynak varrtam egy helyes Tilda csigát, de annyira pont indulás előtt lett kész, hogy még fotót készíteni sem maradt időm. A másik lányka születésnapja előtt éppen nem volt egy csepp energiám sem, ezért csak egy IKEÁ-s játék pohárkészlettel leptük meg őt, szerencsére az is nagyon tetszett neki!
Szombatonként suliba járok és tényleg csak nagyon ritkán nem megyek el, eddig csak Miki miatt nem voltam (igaz kétszer) és amikor a láz leterített. Az egyik tanárnőnk megemlítette, hogy az ELTÉ-n van tb szak, és nagyon ajánlotta, hogy aki itt végez a tanfolyamon, próbálja meg a felvételit, mert az anyag nagy részét már itt megtanuljuk, és elvileg a diplomával könnyebb elhelyezkedni. Utána néztem és jó sokat gondolkoztam rajta, végül úgy döntöttem (kisebb családi kupaktanács után) hogy beadom a jelentkésem. Nem annyira a diploma megszerzése motivált, hanem az, hogy egyébként is benne vagyok, sok "csodát" láttam már a munkám során, friss az anyag (remélhetőleg) a fejemben, ráadásul még érdekel is, hát miért ne! Szerencsémre az internetes jelentkezésnél lehetett azt az opciót választani, hogy majd csak április-májusban kell befizetnem a 9.000,- forintot. Második és harmadik helyre Szegedet és Miskolcot írtam be, mert itt van még tb képzés. Abban reménykedek, ha csak vidékre vesznek fel, akkor fél-egy év múlva beadhatom az átjelentkezésemet Pestre. Most már nincs más dolgom, mint izgulni nyárig :D
Február közepén váratlanul lecsapott a farsang! :) Az oviban idén manó vásár volt, ami azt jelenti, hogy mindenki valamilyen manó jelmezbe bújik, és a gyerekek már hetekkel az esemény előtt elkezdenek vásárfiákat készíteni, amit aztán "gesztenye pénzért" vásárolnak meg egymástól. De előbb az anyákok éjszaka megvarrják a jelmezt. Én legalábbis akkor varrtam. Kicsi lányom tulipán manó szeretett volna lenni. Egy régi kinőtt tunikára varrtam rá filcből tulipánokat, és egy egyszerű hajráfból készítettem fejdíszt. Kellett volna még egy igazán zöld harisnya, de végül sikerült Ildót meggyőznöm, hogy az egyetlen fellelt darab is zöld, csak fáradtzöld, és nem biztosan nem barna!
Az én manóm a vásárról rengeteg hasznos dologgal tért haza, kaptam például egy gyönyörű tészta nyakláncot, és gyarapodott a hazai manóállomány is:
Nagyon helyes banda, és nem zavarnak sok vizet! (A cserépkályha maszatosságát kérem elnézni, azóta már megtisztítottam!)
Nem csak én alkottam ám a családban, kicsiny lányom szorgalmasan gyűjtögette az alapanyagot, és megalkotta az alábbi bábokat:
Igen, igen, WC papír gurigából készült, és szerinte teljesen jó helyen van a nappaliban a könyvespolcon!
Egyik nagy kedvencem a zsiráf (ő a kivétel, a konyhai papírtörlő "maradékából" lett)
a másik pedig a középen elhelyezkedő Pom-pom és Picur!
Most vasárnap a születésnapi zsúrján egy nagy bábelőadást tartott "velük" a vendégeinek. Merthogy a kicsi lányom betöltötte a 6. életévét! A nagy napot két hétig majdnem folyamatosan ünnepeltük!
Február 18.-án volt születése napja. Reggel tőlünk kapott ajándékot, délben pedig jött Dédi, Mama, Papa és Kepu! Hosszas könyörgés után egyeztem bele az ajándékba, aki egy hal! Ildó ugyanis nagyon szeretett volna egy benti állatot, én pedig nem. Végül kiegyeztünk egy halban! Ez pontosan így zajlott: "Anya, én fogom etetni, és kitisztítom az akváriumot, és... Anya? Szoktak a halak kakilni?" "Igen." "Akkor még almozom is majd, megígérem!" Hát erre már nem lehetett nemet mondani, ugye? Öcsém vállalta magára a "halgazdaságot", elment és beszerezte a jószágot, aki elvileg sziámi harcos hal, valójában néha még az ételtől is megijed. Ennyire örült a gyermek:
...neki:
A hal a Csillám névre hallgat :) és rögtön az első nap majdnem sikerült megölnünk, de orvosoltuk a problémát, és azóta köszöni jól van!
Mivel 21-én már meghívták Ildit egy születésnapra, ezért az övét 28-án, vasárnap terveztük megtartani, mivel a szombatok ugye a sulim miatt nem jöhetnek szóba. Gyártottunk tehát meghívókat:
Ildi saját kezűleg írta rá a meghívottak nevét, aztán rajzolt rá mindenkinek valamit. Nekem ez a lap lett a kedvencem, amin egy páncélos lovag szerepel, valódi ezüst ceruzával rajzolva! (És a Barnus név lett ráírva, de gondolom mindenki el tudja olvasni.)
Feldíszítettük a lakást is:
A születésnapi felirat még Ildu első születésnapjára készült, és pár betűre rá vannak írva azok a "szavak" amiket akkor ki tudott mondani. Most nagyon nagy élvezettel olvastatta fel velünk, hogy mit és hogyan mondott akkor! Kedvence a kagobár, így a katicabogarakat hívta, de sikert aratott az ok-zokni és a vöf-röf is!
A zsúr előtti hétvégén a keresztszüleim köszöntötték fel a lánykát, kapott egy nagyon finom tortát, amit sikeresen el is fogyasztott:
Nagyon lassan és nehezen vánszorgott az idő (Ildó szerint) de végül csak elérkezett a nagy nap, amelyen 22 gyerkőc (plusz a házigazda) és 7 szülő (plusz két házigazda)vett részt. Szombat délután este fél 10-ig sütöttem, és vasárnap délelőtt sem unatkoztam, de nagyon megérte. Volt három féle torta, gyümölcssaláta, szendvics falatkák és sok-sok játék! Úgy gondolom, hogy mindenki jól érezte magát, és még arról sem kaptam hírt, hogy bárkit megmérgeztem volna a főztömmel, tehát elmondhatom, hogy túl vagyunk egy jól sikerült születésnapon!
Nos, ennyi lenne dióhéjban :) az elmúlt hónap. Kimaradt pár apró történet: pl. amikor kiderült, hogy leeresztett az autó kereke, (naná, hogy munkába indulás előtt); az amikor a slusszkulcs beesett az autóm alá, én hasalva a hóban-sárban matattam egy seprűcskével az autó alatt, a gyerek pedig sírt, hogy sosem jutunk haza, de végül a jótündér küldött zseblámpás segítséget; amikor Mikihez mentem a kórházba és ráfagyott az ablaktörlő lapát a szélvédőre; kalandom az óvoda apró kis toalettkagylójában talált ázott kenyérrel; a megrendelt fa behordása szánkóval és még sorolhatnám, de a lényeget szerintem leírtam, most már kb. tudjátok mivel töltöttem az elmúlt hónapot.
Most búcsúzom, mindenkinek jó éjszakát!
Bejegyzések
