Azt sem tudom, hogy hol kezdjem, ezért kezdem a közepén... :-)
Az elmúlt hetek egyik legfontosabb eseménye volt Ildó ballagása. Nagyon készült rá, én nem különben. Az óvodában karácsony után elkezdték a felkészülést a ballagásra, minden iskolába készülő gyerkőc szőtt, körmöcskézett, hímzett és barkácsolt, egészen év végéig. Ildinél ez lett az eredmény:
Eközben én a ballagás előtti héten a sarokba vágtam a jegyzeteimet és tanulás helyett összenőttem a varrógépemmel, ugyanis úgy határoztam, hogy a hat óvó nénit saját készítésű ajándékkal lepem meg. Három nagyobb babát készítettem azoknak az óvó néniknek, akik régebben ismerik Ildit, vagy éppen az egész évet vele töltötték, és három kicsit az új, idén megismert óvó néniknek. A ballagás péntekre esett, csütörtök hajnal háromra lett kész az utolsó öltés is. De szerintem megérte...
A legszebb bókok amit kaptam: "Azt hittem, hogy egy iparművészeti boltban vásároltad!" és "Kata, te pályát tévesztettél!" Nyilván van benne (nem) kis túlzás, de azért nagyon jól esett...
Közben gazdára talált az egyik első ilyen babám is, és a hírek szerint az új tulajonosa imádja. Hihetetlenül jó érzés volt, mikor felhívott és csicseregve megköszönte! Persze erről a babáról is van egy fotóm:
De kicsit elkalandoztam, vissza a ballagáshoz!
Ildikó-Sajtkukacka persze végig fickándozta az egészet (egy percig sem tud a gyermek nyugton maradni), de egészében véve nagyon jól sikerült. Nem csaptunk nagy vendégséget, mert az óvoda befogadóképessége korlátozott, és piszok meleg is volt aznap, de Ildi barátnőm és Ani el tudott jönni, és Ildó nagyon örült nekik!
Kedden véget értek a vizsgáim is, egy kivételével mindegyik megvan, sőt kettőt ötösre sikerült megtanulnom! Sajnos a közigazgatási jogot sehogy sem tudtam a fejembe gyömöszölni, ezért a negyedik félévben újra neki kell futnom... Ez kicsit bántja az önérzetemet, de annyira összejöttek most a dolgok, hogy igazából néha csak örülök amiért túl vagyok már az egészen.
Anikó elköltözött tőlünk Pestre, ami egyrészt tök jó, mert nem kell órákat utazgatnia, másrészt nyáron a tetőtérben ááállati és elviselhetetlen meleg van, szóval jobban járt, de nehéz volt megszokni, hogy a "nagyobbik gyerekem" kirepült a fészekből, és nem kell éjszaka fülelnem hogy hazajött-e már... Arról már nem is beszélek, micsoda emlékezetes kalandokat köszönhetek neki! :-)
Az elmúlt hetek legemlékezetesebb alakításáról az én legjobb barátom gondoskodott, akin elhatalmasodott a takarítási mániája, és ennek kiélése közben apróbb balesetet szenvedett, de már jól van.
Kicsiny autómat új szerepkörben próbáltuk ki az egyik hétvégén, ezúton jelentem hogy egy Smarttal igenis lehet költöztetni, rengeteg dolog fér el benne! :-)
És ha már autó... Mindig mindenki az autóm méretein viccelődik, nehéz már újat mondani nekem, van akinek mégis sikerült. Egyik nap hazafele jövet fáradtan, megtörten, egy autós McÉtterem felé kanyarodtam, gondoltam a hazaúton megvacsorázom. Leadtam a rendelést, rutinszerűen megkérdezte tőlem a pénztáros hogy van-e smart kártyám? Lusta voltam előásni, mondtam hogy nincs. Csípőből visszakérdezett: "Nem adtak az autóhoz?" Akkorát röhögtem... Földobta még a következő napomat is... :-)
Sajnos történtek nem túl vidám események is, családi, baráti és magán(y) életben egyaránt. Ezek feldolgozása még folyamatban van.
És ami még előttem áll:
Augusztustól új kihívások várnak, munkahelyet váltok. Ezzel kapcsolatosan is volt sok gondolkozni és tenni való is, tényleg nem unatkoztam az elmúlt hetekben.
Egy esküvőre is hivatalosak vagyunk, erről még majd biztosan fogok írni.
Szeptembertől Ildó iskolás. Szép hosszú lista van a beszerezni valókról...
Nyaralni persze idén sem megyünk, anyagi és egyéb okokból sem. De azért a hétvégékre igyekszem összekapni magam, és kitalálni sok-sok közös programot Ildóval.
Bejegyzések
