2010. január 2., szombat

A mai nap éppen megfelelő arra...

… hogy mindenféle jókat kívánjunk egymásnak és magunknak. Erre persze minden nap megfelelő volna, és bárha minden nap kívánnák szívből igazán jót (ez például nem akármilyen újévi fogadalom lenne, ha tennék újévi fogadalmakat), de a mai nap az asztrológus barátosném szerint különösen kedvező a jókívánságok valóra válásához! Ennek megfelelően egész nap jobbnál jobb kívánságok jutnak az eszembe és sorolom is őket bele a nagyvilágba! Igazából ma 00:04-kor kezdtem, ugyanis akkor feküdtem le, és gyorsan elsuttogtam a legfontosabbakat, abban bízva, hogy még friss a kívánság teljesítő angyal műszak, és gondosan lejegyzik a kívánságaimat! Le is fogom írni őket, aztán jövőre megnézem, hogy mi vált valóra…
Van egy kívánságom, amit ide is le fogok írni, de előbb még mesélek egy kicsit.
A már említett okok mellett van még egy, amiért ez a blog megszületett. Ez pedig az alkotás dokumentálása lenne. Ugyanis idén kora tavasszal kitaláltam valamit. Ezzel egy időben az internet varázsos világában kalandozva (teljesen véletlenül) rátaláltam a Meskára, ahol kézzel készített kisebb-nagyobb tárgyakat árulhatnak a vállalkozó kedvű emberek, anélkül, hogy saját weboldalt kellene fenntartaniuk. Tökéletes „hely” arra, hogy bárki kipróbálja (jelentősebb befektetés nélkül), hogy eladható-e az általa megalkotott bármi. Tovább kutatgatva rátaláltam az Etsy-re és a DaWanda-ra is. Ezek szintén virtuális kézműves „piacok”, az előbbi egy amerikai oldal, minden alkotói weboldal anyja, az utóbbi pedig nagyjából az európai piacot képviseli. Nem álltam meg itt, még tovább kalandoztam. Jöttek a kézművesek blogjai. Legtöbben árulnak a Meskán, és többen nyitottak már a külföldi piacok felé is. Az egyik ilyen blogon, a mákgubón (egyébként nagyon hasznos és ötletes oldal) belefutottam egy vitába a másolásról, és ez rögtön porig rombolta amúgy is picinyke önbizalmamat. Hát honnan fogom én tudni, hogy a kis találmányom tényleg az enyém? Helyesebben én tudom, de hogyan bizonyítom? Hiszen vagyunk ebben a kis országban is elegen, hát még a nagyvilágban, ha a hatmilliárd emberből „csak” egymilliárd foglalkozik valamilyen kreatív tevékenységgel, kizárt dolog, hogy minimum még egynek nem fordult meg a buksijában az én kis tervem. És akkor még szerencsés voltam, lehet az tízezer buksi is. Mi van, ha ráadásul nem egy, a föld túloldalán élő egyénnel kell közösködnöm, ne adj Isten vitáznom, hanem valakivel, aki mondjuk a szomszéd városban lakik? Nos, én nekiláttam „feltúrni” az internetet. Kezdtem a magyar blogokkal, utána a kézműves webáruházak következtek, majd a fotómegosztók. Minden általam ismert és időközben megismert módon kutattam, és megbizonyosodtam arról, amit már induláskor sejtettem, hogy teljesen hiába, képtelenség átnézni, akár csak a magyar kézműves oldalakat is. (Nyolc óra munka, szombati iskola, család és különböző problémák, no meg az alkotói vágyak kiélése mellett meg főleg nem.) Három jó vonzata azonban volt a kalandozásomnak, egyrészt rengeteg enyhén szólva is tehetséges ember blogját ismertem meg, akik elvarázsoltak az általuk készített tárgyakkal; másrészt megtanultam a „blog-etikettet”(legalábbis erősen remélem), azt hogy hogyan illik viselkedni, ajánlani egy oldalt vagy terméket a virtulális világban, harmadrészt pedig (eddig) nem találtam párját az én kis kreálmányomnak! Sietek kijelenteni, ez nem jelenti azt, hogy nem is létezik (bár erősen remélem!!!). Persze még mindig nem találtam megoldást, a problémámra: mi van ha… Ezért is született meg bennem a blog gondolata, mert ha ide egyszer felkerül, hogy én mit és mikor csináltam, az már ad nekem egyfajta védettséget. Persze mindent el lehet lopni és le lehet másolni, de ugyebár ez a nap a jó gondolatok és kívánságok napja, tehát nem foglalkozom ilyesmivel. Az én kis valamim (saját neve az még nincs) fentiek szerint tehát a saját találmányom, az én saját, külön bejáratú agyam szüleménye. Némi fejlesztésre szorul még, mert vannak hiányosságai, de nagyon büszke vagyok rá és már nagyon szeretném megmutatni. Íme „Ő” a fülbevaló tartó:



Mindenkit szépen kérek, hogy ne másolja le, és ha bárkinek ajánlani szeretné, azt az oldalam megjelölésével tegye!
Ja, és a jókívánságom az, hogy ez a kis ajándéktárgy mihamarabb elnyerje végleges formáját, és beváltsa a hozzá fűzött reményeimet!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése