A farsang napja

Az úgy volt, hogy...reggel tenyérrel sikeresen belekaptam egy nagy, hatalmas, lapos fejű szögbe. Ha kettő centivel lentebb sikerül nyúlnom, akkor most nem írogatnék itt, mert valószínűleg csendesen elvéreztem volna a konyhában, de szerencsém volt és "csak" egy nagyobbacska sebet sikerült szereznem a csuklóm fölé. Sajnos nem bírom a vért, főleg a sajátomat, ezért elszoruló szívvel és szédülő fejjel nézegettem ahogy folydogál belőlem a drága, szép, piros éltető folyadék. (Ennyit a kék véremről :-) )Mielőtt elájultam volna, eszembe jutott, hogy nagyon nem kéne, mert 1.) a jelenlévő családtagok probléma megoldó képessége viszonylag alacsony 2.) nem javítana a helyzeten ha még a drága, szép és okos fejemet is szétvernem a padlón. Szóval inkább szépen bemásztam a fürdőszobába, kimostam a sebemet (közben sajnálgattam magam), tapaszottam rá tapaszt, aztán nekiálltam felszedni a leesett vérnyomásomat. Ez röpke egy óra alatt sikerült is, viszont addigra borult minden szombati terv. Nem részletezem, a lényeg, hogy végül is lett zebrafarkam és fülem, bár nem olyan, mint szerettem volna, és a farsangra is eljutottunk. Ildó remekül érezte magát, és még szerepelnie is sikerült. Legközelebb elmesélem... :-)