Végső visszaszámlálás

Egyenlőre még ülök az ágyban, hátam mögött a jó meleg radiátor és próbálok erőt gyűjteni a következő 24 órára. Idén ugyanis kicsit változtatunk a karácsonyi hagyományokon, ezért ma nagyon sok mindent kell megcsinálni. Ildó szent meggyőződése, hogy az angyal az ő meghalt dédikéje. Minden évben nagyon figyel, mert szeretne találkozni vele. Általában a jelenlévő összes felnőtt ember minden találékonyságára szükségünk van, hogy csak öt perc erejéig lekössük a figyelmét, amíg a fa alá csempésszük az ajándékokat. (A tavalyi év sokat emlegetett eseménye volt, mikor meghallva a csengőszót, rohant le az emeletről és kiabált: "Tarsátok ott az angyalt, tartsátok ott!") Sajnos valószínűleg idén hisz utoljára az angyal létezésében, "aki" ezért hozzánk kivételesen holnap reggel érkezik majd meg. A csoda megőrzése mellett ennek több oka is van. Egyrészt nem rohan a család a reggelivel, ebéddel, hogy minden kész legyen időben, ami persze soha sem sikerül és a végén már mindenki ideges, Ildó nem rágja egész nap valakinek-bárkinek-mindenkinek a fülét, hogy mikor jön már, ráadásul nem lesz fáradt és nyűgös az egész napi várakozástól és egész nap játszhat az ajándékaival. Ráadásul nem kell külön ünnepséget tartani az apjánál is, mert reggel még ő is ráér itt lenni. Persze azért a szenteste sem fog elmaradni!

Most viszont összekapom magam, öltözöm, még el kell menni a henteshez, a gyógyszertárba, aztán még dolgozni is pár órára, utána haza, ki kell még porszívózni, felmosni se ártana, vár rám némi süti készítés, fa díszítés Ildóval, aztán ha elaludt fél éjjel ajándékot csomagolni. Holnap ilyenkor viszont csengőszóra fogunk felébredni! 

Boldog karácsonyt mindenkinek!