Egy új blog

Ez most itt a reklám helye lesz. :) Ráadásul egy saját oldalamat fogom reklámozni! Éljen a szerénység! :)

Igen tudom, hogy van egy csomó elmaradásom, ígértem beszámolókat, ráadásul a fejem is tele van tervekkel, ezeket is mind szeretném hamarosan leírni, de most valami egészen más következik.

Csináltam egy új blogot.

Régen terveztem már, de valamiért a mai nap tűnt megfelelőnek az elindítására. Miért is? Két oka van. Az első, hogy ma Mária névnap van, és az én családomban, felmenőim között sok a Mária. (Mivel egy időben ez volt a leggyakoribb női név Magyarországon, gondolom más is van ezzel így! :) ) Két dédnagymamám, egy nagymamám volt Mária. Egy mindenképpen felejthetetlen nagynéném volt Mariska. Van egy csodálatos pótanyám, a "Mostikám", aki Marika. Van egy rokonom, szintén Marika, aki olyan kedves és szelíd és gondoskodó, amilyen én soha nem leszek, és egy számomra ismeretlen, nagyon beteg Máriában tartja a lelket. Van egy Marika néni, aki küzd a három unokája nevelésével és egy halálos betegséggel, és aki az én szememben egy hős. És vannak Máriák, akiktől olyan emberek kapták az életet, aki nagyon fontosak számomra. Mindannyiuk tiszteletére készült el pont ma az oldal. A másik ok, hogy teljesen véletlenül (??? :) ) a kezembe került ma egy cikk az Élő könyvekről. (Akit érdekel, megtalálható a Reader’s Digest 2010. szeptemberi számában.) Engem teljesen lenyűgözött ez a zseniális ötlet, aminek az a lényege, hogy a pár oldalas leírások alapján kiválasztod az „Élő könyved”, és már mehetsz is beszélgetni valakivel, aki elmeséli neked az életét, a nehézségeit az adott témában. A "módszer" az előítéletek leküzdését segíti az átlagemberek történeteivel, tehát nem igazán egyezik az én témaválasztásommal, de ugyanakkor valahol van egy közös pontjuk. Legalábbis én így éreztem, kíváncsi vagyok, hogy más is fogja-e érezni a közös alapot, a gondolataink, történeteink megőrzését és továbbadását?

Az én kis blogom ötlete először akkor fogalmazódott meg bennem, mikor családfa kutatás közben teljesen véletlenül (???) ajándékba kaptam egy történetet egy számomra a mai napig ismeretlen hölgytől, családom egy réges-régen élt tagjáról. Másodszor akkor jutott megint az eszembe, mikor eljött hozzánk a nagymamám barátnője. A nagyim már nem él, és mikor ott ült velem szemben az idős hölgy, akkor jutott eszembe, hogy a nagymamám is mindig magán hagyta a kalapját és a vállán a kendőjét, mikor valahova csak úgy beugrott pár percre. És akkor arra gondoltam, hogy ezt már elfelejtettem, és ha nincs ez a találkozás, vajon eszembe jutott volna valaha is? Ezek apróságok, de szép és szerintem fontos apróságok. És a harmadik ok: 16 éve ismerem a legjobb barátnőmet. Tavaly derült ki, hogy majdnem ugyanaz volt az ő nagymamája vezetékneve, mint az én dédnagyanyámé. Véletlen??? :)

Tehát a blogban családi történeteket szeretnék közzétenni. Azt hiszem mindent elmondtam, aki hallja adja át és nézze meg: itt!

Kátya

ps: És persze írjatok történeteket!!!