A nyár utolsó napja

Vagy a tél első napja? Olyan hideg volt ma, hogy majdnem ráfagytam a bringámra. Főleg hazafele, amikor még az eső is esett. Elő is ásom a kesztyűmet, és holnap szégyen-nem szégyen fel fogom venni. :) De a lényeg, naptárilag ma még augusztus van (még vagy két órán át) és ez egy szép és hosszú nyár volt, ami kicsit egybefolyt számomra a szép és hosszú tavasszal. Nyaralni idén sem jutottam el, már nem is számolom mióta, de azért nem unatkoztam. Történtek persze nem túl jó, sőt rossz dolgok is ezalatt a pár hónap alatt, de „csak a szépre emlékezem” jeligére, lássuk most a nyár legszebb, legjobb eseményeit!
- Ildó. Mikor két hét nyaralás után hazajött. Mikor egy hét tábor után hazajött. Ahogy potyognak ki a fogacskái. Amikor egész nap rajzol, színez, ragaszt és „lemodellez” egy erdőt. Amikor moziba mentem vele. És mikor elkészíttettük az első személyigazolványát. Egy aranyköpése: a bolhapiac egy olyan hely, ahol mindent lehet kapni, bolhát kivéve. És még az is jó néha és röhögésbe fullad, mikor nem fogad szót… :)

- Sikeres vizsgák július közepén, és egy egészen szép bizonyítvány, amivel elméletileg bárhol el lehet helyezkedni.

- A „Múzeumok Éjszakája” amit Ildi barátnőmmel sétáltunk végig, a budai várból indulva, át a Lánchídon, keresztül a Váci utcán, végig az Andrássyn. Nem túl sok múzeumba jutottunk be, viszont végigröhögtük az egész napot! Ja és a bazilikánál rózsa alakú fagylaltot ettünk!

- Budapest Bár koncert a Margit szigeti szabadtéri színpadon. Hihetetlen zenei élmény a legjobbaktól. Lenyűgöző, hogy mennyi különböző ember és zenész mennyire „egy húron tud pendülni”. :) Remek előadás, nagyszerű dalok, sok humor. A legjobban azt imádtam, hogy látszott a zenészek is mennyire élvezik amit csinálnak. Rutkai Bori volt a legjobb (persze ha Kiss Tibit nem számítjuk, ugyebár :) ), annyira aranyosan „táncol”, mint egy szúnyog. És a kedvencem: a „Love me or leave me” Németh Juci és Mazz Swift előadásában… Ő volt az egyik vendég, és számomra nagyon érdekes végiggondolni, hogy milyen sorsok és kultúrák találkoztak akkor ott a színpadon. Annyira különleges, hogy idejön egy fekete nő New Yorkból és versenyt hegedül Farkas Robival (a közönség pedig leesett állal hallgatja).

- A főiskola. Még mindig alig tudom ám elhinni, hogy felvettek! :) Azt ugyan nem állítanám, hogy végigizgultam a nyarat, mert az esélytelenek nyugalmával indultam. Sosem gondoltam volna, hogy valaha is még ilyen szintű tanulásra adom a fejem. Szeptember 10.-én évnyitó. Majd beszámolok! :)

- Visszavettem a „régi” nevem. Vicces, hogy mindkét szülőm megkérdezte, hogy hogyan is fognak akkor most hívni, mondtam is nekik, hogy Kovácsnak :D. Szóval újra hivatalosan is Simkó Katalin a billentyűzet mögött!

- Ildi barátnőm 30. születésnapja! Majdnem tökéletes nap volt, de mivel itten csak a jóra emlékezünk, de az a része meg nem publikus, legyen elég annyi, hogy nagyon jól éreztük magunkat!!!

- Úszás reggelente. Ezt nagyon imádtam. Reggel még aludt a ház, amíg én kilopóztam és eltekertem a strandig. Bevallom, az első alkalommal 10 perc után jól esett volna egy enyhébb újraélesztés, és utána nagyon nagymamásan úszkáltam, de aztán egészen jól belejöttem a régi formámba. A legjobb háton fekve lebegni nézni a felhőtlen kék eget, és nem gondolni semmire…

- A biciklizés. Mindig is vágytam elengedett kormánnyal biciklizni és ezen a nyáron végre sikerült megtanulnom! Ráadásul gyakorlás közben egyszer sem estem el!!!

- A repülőnap Kecskeméten. Azt hittem, hogy egész nap bámulhatom majd a helyes, egyenruhás pasikat. :) Ehhez képest tátott szájjal bámultam, hogy miket művelnek fönt a levegőben. A pálmát az olaszok bemutatója vitte el, a legvégén Pavarotti énekelt miközben repültek, nekem még a karomon is felállt a szőr. A törökök bemutatója, a folyamatos kommentálással, csak egy hajszállal szorult a második helyre (nálam), holtversenyben a svájciakkal akik szintén nagyon-nagyon jók voltak. És most már azt is elmondhatom magamról, hogy szunyókáltam helikopter alatt. Az sem volt rossz! :)

- A könyv. Nem tudom elmondani, hogy milyen élmény volt a kezembe fogni egy könyvet (egy igazi könyvet, kemény borítóval, színes képekkel) amiben az általam készített képek szerepelnek. Oké, hogy csak be kell menni egy drogériába, és bárkinek bármikor csinálnak ilyet, de ez akkor is egy különleges könyv, egy különleges embernek és családnak! És mégiscsak egy igazi könyv!!!

- És a különleges pillanatok! Amikből jócskán volt ezen a nyáron. Nevetések, beszélgetések, pálinkázás, vacsorák, kisbabák születése, egy közösség összetartása, barátok, egy-két jó randi, frissen festett szobák, lett szúnyoghálós ajtóm!, érdekes könyvek, versek, dinnyeevés, fagylaltozás, e-mailek, telefonok…

Nos"csak" ennyi. Velem sosem történik semmi… :)

Kátya