Évzáró bejegyzés

Nos, így év végére, sikerült átállítanom a blogon az időzónát, és már a budapesti időt írja ki, nem pedig a Csendes-óceánit! Hurrá!
És most következik ami az utolsó két hétből kimaradt, ugyanis december végén átállítottam magam túlélő üzemmódra, kb. mint a viccben a szőke nő: kilégzés-belégzés, és némi plusz energia a munkára, az ajándék készítésre és minimális a létfenntartásra. Ezek után a karácsony minden szabad percét átaludtam, és mostanra kb. sikerült visszanyernem régi fényem! :)
Először is pár szó a karácsonyi játékról. Sajnos a kötőhártya gyulladásom miatt csak az utolsó utáni másodpercben tudtam az ajándékomat elküldeni Mónikának, igaz igyekeztem mindenféle címkével (ajánlott, elsőbbségi) ellátni a csomagot. Remélem idejében megkapta a meglepetést, ami egy angyal és némi "cukormentes" édesség volt.

Az én ajándékom Katbo-tól érkezett. Én is kaptam egy angyalt, itt figyel az íróasztalom felett (és mindenkit üdvözöl).

Jött még egy zsákocska és egy szíves függő dísz: (a képet Katbo készítette, és a játék galériájából töltöttem le)

Ééééééééééés az ajándék legszebb része, a tulipános sál! Imádom, imádom, imádom!


Ki ne felejtsem, kaptam még egy narancsos díszt is, de sajnos róla nem szolgálhatok fotóval.
Remek játék volt, és remélem, hogy az én ajándékom is okozott akkora örömet, mint az amit én kaptam! Köszönöm Katbo és köszönöm Ahama!
A szenteste meglepetése Mamácskáé volt, aki egy általam szerkesztett újságot kapott, ami életének eddigi 87 évét próbálta képekben elmesélni. Volt "Nahát ez rólam szól!?" és hűűű meg hááá, és "Ezt honnan tudtátok?"...

A második legnagyobb meglepetés természetesen a gyermekemé volt. Megkapta a keresztapjától azokat a ronda, nagyfejű, könnyes szemű állatkákat amelyekre annyira vágyott, és amelyek megvásárlására én bizony nem és nem tudtam rávenni magam. Nagyon örült neki, aztán megszólalt: "Csak egy gond van vele! Műanyag!" Anyai (öko)szívem csak úgy repesett a boldogságtól, miközben a család előbb döbbenten hallgatott, majd diszkrét röhögésben tört ki!

Megegyeztünk, hogy átmenetileg mellőzük a környezetvédelmet és maradhat az ajándék, mert az angyal biztosan nem tudta...
Az angyal érkezése is Ildinek köszönhetően lett nagyon vidám. "Véletlenül" pont az emeleten volt, mikor csöngetett az angyal. Meghallotta, rohant le a lépcsőn és kiabált: "Tartsátok ott, tartások ott!" Sajnos nem sikerült, de nem keseredett neki nagyon, hogy nem tudta megnézni az angyalt, elhatározta, hogy majd jövőre!
Az én egyik kedvenc ajándékom egy kalitka, aminek még nincs lakója, de biztosan találok hamarosan egy önként jelentkező plüssjószágot!

A másik favorit egy bárányos bögre, csak még nem engedte meg, hogy lefotózzam!
Az év egyik utolsó jó híre, hogy a sok nehézség közepette Mikinek sikerült levizsgáznia és már a bizonyítványa is megérkezett. Őurasága jelenleg nemzetközi és európai hegesztési specialista címmel bír, előbbiben a 47., utóbbiban a 38. emberke aki Magyarországon megkapta ezeket a bizonyítványokat.
A két ünnep között lezajlottak a kötelező vizsgálatok is, Miki két gyönyörű napot töltött el a kórházban, javarészt várakozással... A műtét január második felében lesz, addig megerősítő vitaminkúrán vesz részt.
Remélem semmit sem hagytam ki és mindenről beszámoltam! Nagyon köszönöm, hogy olvastok, és köszönöm a sok bíztatást is! Karácsonyra sajnos senkinek sem írtam, még itt a blogon sem, ezért elnézést és utólag is boldog karácsonyt mindenkinek!
Viszont az újévi köszöntőkről még nem csúsztam le, tehát:


... és a malacok