Kolozsvár

Helló mindenkinek!
Köszönöm, hogy hiányoltatok! :)
Egy darabig nehézkes volt az internet hozzáférésem, és nem volt jó gépem sem, de most már minden rendben. Született egy újdonat gép, egy laptop, aki csak az enyém. Most tanulgatom, hogyan is kell bánni vele, és mi is lehetne jobb alkalom erre, mint írni ide egy bejegyzést. Jöjjön hát a beszámoló!
Az úgy volt, hogy... :)
... talán nem mindenki tudja, de az anyai nagypapám Erdélyből származik. Mikor kicsi voltam, mindig nagyon szerettem volna elmenni vele, vagy a szüleimmel, mikor utaztak, de persze ez akkoriban nehézkesebb volt. Aztán Papa sajnos meghalt, és anyuék sem mentek többet. Pár éve aztán a fejembe vettem, hogy utazom Dévára, segíteni Böjte Csaba alapítványának. De hiába minden szervezés, valami mindig közbe jött. Aztán húsvét előtt az egyik kollégám felvetette, hogy miért nem megyek ki vele, úgyis megy a családjáért, szívesen elvisz és egy hét múlva haza is hoznak. Nem volt más dolgom, csak megkeresni az alapítvány egyik iskoláját ahol segíthetnék. Sajnos ez nem jött össze, mert jött a tavaszi szünet, és ahol csak lehetett hazaküldték a gyerekeket és a nevelőket. Ekkor jött az isteni sugallat, hogy felhívom a Kolozsváron élő rokonokat, és lerohanom őket a kérdéssel, hogy lakhatom-e náluk egy hétig. Nemcsak hogy igent mondtak erre a valljuk be, egészen pofátlan kérésre, de életem legcsodálatosabb nyaralását köszönhetem nekik! Egy hétig újra gondtalan gyerek lehettem, egy felnőtt fejével! Drága Marika és János! Ezúton is nagyon-nagyon köszönöm nektek ezt az egy hetet!
János nagybátyám hihetetlen tudással rendelkezik Kolozsvárról, Magyarországról, erdőről, mezőről, történelemről! Eddig azt hittem, hogy van általános műveltségem, most beláttam, hogy mi mindent kell még pótolnom. :D Az esténként elém tett könyvekben nagyon kevés olyan dolgot olvastam, amit János aznap nem osztott meg velem!
Azon túl, hogy bejártuk Kolozsvárt (a teljesség igénye nélkül: Házsongárdi temető, Mátyás király szülőháza, Fellegvár), eljutottam sóbarlangba(!), a tordai hasadékba és Vistára is! Ráadásul, mindezeknek a megkoronázásaként színházba is voltunk!
A sóbánya, vagy sóbarlang különösen nagy élmény volt. Eleve nagy dolog, hogy én lemegyek egy barlangba. Illetve már az is, hogy megközelítem a bejáratát. Számítottam rá, hogy elkap egy jó kis bezártság érzés és ezzel együtt egy remek kis hisztéria, de büszkén jelenthetem, hogy sikerült legyőznöm az egyik legnagyobb félelmemet, és nem történt semmi ilyesmi. Ebben hatalmas szerepe volt Rékának és Eszternek is, köszi lányok! :)
Persze rengeteg fotót csináltam, de még elő kell varázsolnom a régi gépből, úgyhogy kérek még egy kis türelmet! És természetesen folytatom majd a beszámolót is, mert ez csak egy nagyon kis szelete volt a történteknek, de holnap korán kelek, mert iskolába kell mennem. Jó éjt mindenkinek, és ígérem, a következő bejegyzésemre nem kell ilyen sokat várni!
Kátya