Hírek és alkotások

Először is szeretettel köszöntöm, első "valódi", rendszeres olvasómat, aki teljesen magától talált erre a blogra, nem pedig én kényszerítettem :)
Másodszor jöjjenek a kevésbé jó hírek. Pénteken derül ki, hogy pontosan mikor hétfőn-e vagy pedig kedden (18. vagy 19.) lesz-e Miki műtétje, aminek rettenetes neve van: hashártya mögötti nyirokcsomó kiírtás. Nem csak a neve randa, kapott egy leírást is, jó másfél oldalon, ami részletezi a műtét lehetséges szövődményeit. Kicsit hasonló hangulatú, mint a gyógyszerek mellékhatást leíró részei, az ember olvasás után elkezdi keresni a puskáját, kötelét, hogy egyszerűbb módon vessen véget az életének. Nagyon nagy műtét lesz, 4-6 órás! Legyetek kedvesek bármilyen módon szorítani, imádkozni, mert nagyon rá/ránk fér! Természetesen azonnal jelentkezem, amint tudom, hogy mikor is lesz pontosan, és műtét után is jövök majd.
Harmadszor pedig egy kicsit viduljunk, megmutatom, hogy miket is alkottam 2009-ben!
Már amiről készült fotó, és még nem tettem fel ide!
Ő Mici, Ildó babája, bár itt még egy töltött madárra hasonlít leginkább. "Típusát" tekintve Tilda baba, és azért született, mert "nem létezik, hogy én ne tudjak Tilda babát varrni!".





A nevét onnan kapta, hogy amikor a haja készült, az elején úgy nézett ki, mint akin régi típusú repülős sapka van. Gondoltam olyan, mint "Repülős Gizi", de van egy nagyon aranyos ismerősünk, Gizi néni, és rá való tekintettel inkább Micinek kereszteltem őnagyságát.



Jó ideig pucéran flangált a lakásban, mert apró kis kezek mindig elhurcolták, de egy nap elkaptam, és nagy kínlódás árán varrtam neki egy ruhát, ami nagyon rosszul sikerült, ellenben a sála! Az aztán valami! Életem második horgolása!



Az első Ildónak készült, szintén sál, ha nem derülne ki a képről. Javarészt kórházakban horgoltam, miközben Mikire vártam, és elég csálé lett, de első horgolmánynak megteszi. A horgolás alapjait pedig az internetről lestem el: a Gombolydából, azaz innen.



Mindeközben, valamikor november elején, különböző okok miatt, át kellett rakni a cserépkályhánkat. Bevallom, ezt nem én csináltam :) Állati nagy volt a felfordulás, a por és a kosz (ráadásul mivel két szoba között van, a nappaliban és az étkezőben is), de nagyon megérte, a kályha jobb lett, mint új korában. Ha valaki kíváncsi a mesterek nevére, kérdezzen nyugodtan. Nagyon szépen és olcsón dolgoznak (ez itt a reklám helye)!
Íme a nappalink a munka kezdetén:



A kályha gyorsan nőtt, növekedett...



... épült, szépült...



... került rá melegítő lyuk (biztosan van szebb neve) és a nappali felé padka. És.... egyszer csak készen lett!



Mamácskának a születésnapjára szerettem volna valamit, amit kicsit Ilda, kicsit én készítettem. Mivel a szemműtét óta Mamus kiválóan olvas szemüveg nélkül, gondoltam, legyen egy könyvjelző. Leírtam egy lapra: "Dédinek Ildótól", és ezt Ildi lemásolta-írta girbe-gurba kis betűkkel. Az "írását" rátettem egy fehér filcre, alá egy indigót, és átírtam, egészen pontosan egy gombostűvel átlyukasztgattam az írást, aztán pedig kihímeztem. Végül egy kicsit nagyobb piros filc darabra varrtam az egészet, az alját kilyukaszottam, és csináltam bele egy lógó izét fonalból, ami kikandikálhat majd a könyvből. A megajándékozott és a kis segédem is nagyon büszke volt az írásra!!!



Ő pedig a "tábla" ami az íróasztalom felett függ, és valamikor november elején készítettem. Azóta szépen "benépesült".



Az adventi naptárba hozta az angyal ezt a szárnyat, gondolom azt hitte, hogy itt is lakik egy magafajta. Szintén tildás szabásminta szerint készült, bár egy kicsit elrontottam, így is nagy sikert aratott.



December 6-án ez a párna került az ablakba. Értesülésem szerint a Télapó manója az utolsó pillanatig dolgozott rajta. Eredetileg huzatra szerette volna varrni a hímzést, de már nem maradt rá ideje szegénynek, így csalt egy kicsit. Ildó nagyon örült neki, és magabiztosan felismerte magát, mint tündért a hímzésen!



Megjegyzem rendes volt a Mikulás, hogy ilyen szakadt csizmába is hozott ajándékot, bizonyára méltányolta, hogy ezt volt a legegyszerűbb az apró mancsocskáknak megtisztítani.



Az év utolsó két "műve" közül csak a második az enyém, ezt a nyakláncot Ildi fűzte, az egyik ovistársa, Dóra születésnapi ajándékául. Sajnos pont mielőtt kész lett volna leszaladt jó pár gyöngy, és akkor Ildó elkeseredett egy kicsit, de végül kitartott és visszafűzte az elkóborolt szemeket. A csomókat kivéve az egész az ő keze munkáját dícséri.



Ez pedig egy filc karkötő lenne, szintén Dórának, de ezt már én varrtam meg. A színeket Ildi választotta ki. Jó pár rajzot is készített, amit összefűztünk és úgy vittük el.



Nos, egyenlőre ennyi képet találtam. Van amiről nem csináltam fotót, ugyanis amikor szülinapra megyünk igyekszünk saját készítésű ajándékot vinni, de nem mindig maradt időm fényképezni. Ha jól emlékszem készült még két tildás csiga, pár filcmuffin és filc tortaszelet. Szintén tavaly varrtam életem első (és mindeddig utolsó) Waldorf babáját, aki a Zsófi nevet kapta Ilditől, és egészen Mici elkészültéig állandó alvótársa volt. Őt majd még megpróbálom lencsevégre kapni, remélem hajlandó lesz modellt állni nekem!