Bejegyzések
Ezt mind meg akartam írni csütörtökön, de az oviba kellett mennem este, lámpást készíteni, és utána már nem volt energiám. A mi lánykánk ugyanis Waldorf oviba jár, és ott Szent Márton nap környékén lámpás ünnepet tartunk. A lámpás egy maci sajtos doboz aljából, a gyerkőcök által készített piros "festményből" és drótból áll össze, amit mi szülők szerelünk meg. Másnap pedig a gyerekek kidíszítik szép falevelekkel.
Pénteken volt az ünnep, 1/2 négytől kezdtünk gyülekezni. Szerencsére Miki volt olyan jól, hogy el tudott jönni! A gyerekek kaptak egy mézeskalács manót a nyakukba, hogy megvédje őket a sötét erdőben, (megjegyezném, hogy az ünnep végén hálából befalják őket!) és aztán óvó nénik, szülők, tesók és persze az ovisok, mind elsétáltunk az utca sarkán lévő kiserdőbe. Ott aztán jó nagy körbe álltunk és az ovisok eljátszottak két rövid játékot. Utána indult az igazi kaland, szép sorjában végig az erdőben a gyönyörűen világító lámpásokkal. Próbáltam lefotózni, de nem igazán sikerült. Inkább itthon készítettem két fotót Ildóról és Mikiről, no meg a lámpásokról.
Aki kitalálja, hogy az első képen melyik lámpás tartja Ildi, jutalmat kap! :)
Az ünnepség után közös sütizés volt az oviban, de most kivételesen kihagytuk, mert Miki fáradt volt, és nem szerettük volna, ha véletlenül rosszul lesz.
Mikor hazajöttünk feltett szándékom volt mindezt közzé tenni, de előtte még bemásztam a lépcső alá keresni valamit, és természetesen mikor nem találtam lazán kiegyenesedtem. A bokámig éreztem minden kis sejtemet, akkorát fejeltem a lépcsőbe. Szerencsére nem nyílt szét, pedig sikeresen eltaláltam azt a sarkot ahol a fém és a fa találkozik. Az estémet tehát bloggolás helyett egy olvadozó jégkocka halom alatt töltöttem és jólesően sajnálgattam magam.
Szombaton suliban voltam, vasárnap pedig Ildi belázasodott, nyűgös volt és dédelgetésre vágyott. Nem is szólva az elmaradt és gonoszul feltorlódott háztartási teendőkről. De ma végre sikerült a gép elé jutnom! Ildó jobban van, bár még mindig kivételesen rondán köhög, tehát egyenlőre szüneteltetjük az ovit. Lassan elbúcsúzom, bár van még valami, amiről írni szeretnék, de nem akarom idebiggyeszteni a végére, mert megérdemel egy külön bejegyzést, tehát holnapra halasztom! Addig is jó éjt mindenkinek!
Sajnos nem adnak pl. fájdalom csillapítókat sem. Ezek nagyon drága gyógyszerek, és mivel a kórházaknak nem telik rá, a betegek pedig nem tudják, hogy kaphatnának ilyeneket, ezért a többségnek marad a szenvedés. Szomorú dolog ez nagyon, de számos esetben olvasom olyan alapítványok információiban ezeket, akik ezzel a betegséggel küzdő embereknek próbálnak segíteni.
VálaszTörlésÉs nagyon örülök, hogy ti tudtatok róla, és hogy kiharcoltátok! Nagyon jó hír, hogy jobban lett tőle a párod!
Ildi hogy viseli, hogy beteg az apukája? Egyáltalán mit tud az egészből?
És persze jobbulást neki is!
Ildi nagyon vigyáz az Apjára, maximum a játék hevében feledkezik meg róla. Egyébként is eléggé gondoskodó manócska, már két évesen is meggyógyította a babáit, igaz akkor többnyire ütögetéssel :) Kb. annyit tud, ami az ő szintjén tudnia kell: Apa kórházban volt, megoperálták a hasát, és most kezelésre jár, hogy a betegségből hamar meggyógyuljon. Nem kerekítünk túl nagy feneket a dolognak. Persze van amikor Miki rosszul érzi magát, és nem tud játszani vele, akkor ő is látja és mellé ül, mesél neki vagy néznek együtt csendben egy mesét vagy velem van, és hagyjuk Apát gyógyulni.
VálaszTörlésA gyógyszerekkel kapcsolatban meg nem értem, mit csinál az akinek nincs internete? Elvileg azért vannak ott a kórházi dolgozók, hogy segítsenek a betegeken. És most ne térjünk ki se az egészségügyisek, se a betegek gyalázatos körülményeire, mert ettől függetlenül kellene... Persze fontos megemlíteni, hogy vannak tündérek is az egészségügyben!!!