Mert sárkányok igenis vannak... :-)

Olvasni jó.
Kinga írásait olvasni ENNYIRE jó.
Vigyázat! Az ember egyszer csak azon kapja magát, hogy elgondolkozik, Kinga ez vajon hogy írná meg?

http://papirsarkanyok.blog.hu/

2012

Üdv mindenkinek!
Kicsit eltűntem, annyi elfoglaltságom volt, hogy a blogra már nem maradt időm és energiám. Nem ígérek semmit, de megpróbálok majd az évi egy alkalomnál valamivel többször bejegyzést írni. A varrást sem vittem túlzásba tavaly, de azért kikerült a kezem alól ez-az. Íme egy válogatás a tavalyi év munkáiból:

És a végére egy kis dicsekvés :-)

Mennyi??? 30!!!

Ma van harminc éve, hogy már csak fele király(lány)ságom van, azóta osztozom rajta testvériesen (és többnyire igazságosan is J) az öcsémmel.
Nos...
... legkedvesebb testvérem! Remélem, hogy legalább olyan boldogságos volt a mai napod, mint anno az én kerek évfordulóm!
És ugye tudod???

Az év utolsó bejegyzése

A nagy Ő és én, tanulva a tavalyi év tapasztalataiból, idén már novemberben elkezdtük a karácsonyi ajándékok elkészítését. Főleg este és éjszaka sikerült időt találni a varrásra, mivel nappal dolgozni, gyereket nevelni, tanulni kell. A végére egészen a szívemhez (és a kezemhez) nőtt mind a varrógép, mind a vasaló... J

Alább láthatóak az elkészült ajándékok:

karácsonyfa (vagy ajtó, koszorú, bútor) díszek,

beszélgetős befőtt, amelynek ötletét az urban:eve blogon találtam,

egerentyű,

piros orrú rénszarvas,

angyal,

a békakirályfit megtaláló angyal egy nagyon különleges személynek,

rózsaszínben pompázó angyal, aminek saját állítása szerint, jobban örült a megajándékozott, mint egy üveg pálinkának,

egy különleges vizespalack tartó, és hét egyforma szív alakú dísz, Ildikóm hathatós közreműködésével,

egy baba a Legjobbnak, aki rögtön felismerte, hogy ez bizony Ő,

és egy angyal az én angyalkámnak (aki néha ugyan ördögien viselkedik).

Ildó angyalán az utolsó öltések karácsonyt megelőző éjjel készültek, és mivel nálunk tavaly és idén is reggel jött az angyal, nagyon kellett igyekeznem, hogy kész legyen. Az utolsó negyedév rengeteg munkájának és gondjainak köszönhetően addigra már teljesen elhasználódtam, a térdem például annyira megdagadt, hogy alig tudtam lemenni a lépcsőn. Tanulság: nem zsákmányolhatom ki magam a végsőkig, és jó lenne ezt most már be is tartanom.

Karácsony reggelre lázat hozott nekem az angyalka, meg egy gyönyörűséges torokgyulladást. Az ünnep jó részét begubózva töltöttem az ágyban és aludtam. Azt a kevés időt, mikor sikerült ébren maradnom (egy-két órát), Ildivel és az ajándékaival vagy különféle gyógyhatású ínyencségek (gyógyszerek, mézestea) összekutymolásával és fogyasztásával sikerült kitölteni.

Sajnos idén egyáltalán nem talált rám a karácsonyi hangulat, de igazából nem is számítottam rá. Talán majd jövőre...

Meglepetésre sem számítottam, mégis kaptam egy nagyon különleges és szépséges fülbevalót, gyűrűt és karkötőt Kicsi Katától, és pont karácsony reggel!

Ráadásul aznap este megtaláltam a napok óta felhalmozott postát, amiben volt egy képeslap az én legjobb barátnőmtől, pár olyan sorral, ami beragyogta az estémet. Így lett végül nekem is két igazi, meglepetéses ajándékom karácsonyra, amiket ezúton is nagyon köszönök!

Karácsony első napján pedig kaptam két szívet melengető telefonhívást, nagyon jó volt beszélgetni egy kicsit azokkal, akiket régen láttam, hallottam!

Szilveszterre utazást tervezünk Ildóval, Márti barátnőmékhez vagyunk hivatalosak, csak nem ártana előbb meggyógyulnom... Tanulnom is kellett volna az ünnepek alatt, mert január elején folytatódnak a vizsgák, most ezt is igyekszem pótolni. És természetesen vár még rám egy kis munka is... J

Befejezésül kívánok mindenkinek (aki kitartóan végigolvasta a fenti nyafogásomat) utólag is boldogságos karácsonyt és pont olyan boldog és sikeres új évet, amilyet elképzel magának!

Ajándék

Olyan, de olyan, de olyan szépet kaptam ma...
Azt sem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek, így hát végül bölcsen mindkettőt csináltam egyszerre. :-) Bizonyára nagyon épületes látványt nyújtottam, de kivételesen nem bántam.
Írtam már, hogy ritkán kapok igazi ajándékot, idén nem tudom, hogy mi lehet, de ez a már második olyan nagyon igazi meglepetés volt, (csak az elsőt nem publikáltam) ráadásul nem is vártam, csak úgy jött!
Legdrágább Mostikám, nagyon köszönöm!
Imádlak!

Na....

Itten vagyok. Élek még, bár csak alig-alig.

Rövid, főleg képes összefoglalót fogtok olvasni az utóbbi időszakról. J

A bútorfestéses terv befuccsolt, az volt az a hét a nyáron, mikor minden nap esett az eső... No comment. Ilyen a formám. Festés nélkül, de sokkal jobb elrendezésben szépen vissza lett pakolva majdnem minden, és mikor a lányzó hazajött, megállapította, hogy a szoba nagyon "cool" lett! J

Így néz ki az ágy:

... és ami a matrac alatt van, a régi, gyerekkori szekrényem elemei:

Ez a nyár a varrás jegyében tellett-múlott. Készült egy angyalka ajándékba, egy születésnaposnak, olyan gyorsan, hogy szinte lefotózni sem volt időm. Ő az:

És aztán jött a nagy falat! Az esküvő. Sokat törtem a kis fejemet (ez meg is látszik rajta J), hogy mit is vigyünk az ifjú párnak, csak valami jelképeset, merthogy mindenük megvan ami kell, ami meg nincs meg, hát azt nem tőlünk kapták meg... Persze ott volt a jolly joker, azok a bizonyos piszkos anyagiak, de mégis szerettünk volna valamit családilag, ami majd emlékezeti őket a nagy napra, mondjuk az ötvenedik évfordulón is. J Naná hogy ennek kitalálását és megvalósítását is én nyertem meg. 

Barangoltam a neten, gyűjtöttem az ötleteket. Ezekből most nagyon szorgalmasan ide "linkeskedek" párat:

Kezdjük ezekkel a waldorf babákkal, amik gyönyörűek, és rengeteg munka lehet velük, de az én ízlésemnek kicsit babásak voltak.

Aztán volt még egy aranyos libapár, akik nagyon stílusosan meg voltak/vannak gyűrűzve.

Mikor még böngésztem, fönt volt a Meskán, azóta csak a blogban látható, nagy-nagy kedvencem, SzarvasMici nászpárja. És a napokban előállt egy újabb alkotással, a szám is tátva maradt tőle... Ha én egyszer ilyet tudnék!

És őket is a Meskán találtam, igazán nem lehet panasz erre a jó kis oldalra, ha az ember lánya ajándékot keres. Itt akadtam rá esküvő témában a személyes kedvencemre, ami ugyan nem baba, de nálam vitte a pálmát.

A magyar oldalakról kicsit elkószálva pedig megtaláltam ezt, de végül is azt hiszem, hogy elmondhatom, saját kúfőből sikerült megalkotnom az ifjú párt.

A szabásmintát Tilda könyvekből vettem, a vőlegényét kicsinykét átdolgoztam, picit hozzáadtam, csöppet elvettem, éjszakákon át szabtam, varrtam, vasaltam, tűztem, fűztem, hímeztem, hámoztam és ez lett a végeredmény:

Menyasszonyunk haja háromféle fonalból készült, merthogy az "igazinak" is ilyesféle a frizurája.

A vőlegénynél is törekedtem arra, hogy legalább egy kicsit hasonlítson (hajszín és kopaszodás téren), hogy ez mennyire sikerült, majd eldöntik a megajándékozottak!

Az ifjú pár az elején kicsit megilletődötten álldogált

és üldögélt

de végül egészen feloldódtak, a menyasszony még a harisnyakötőjét is megmutatta... J

Az ifjú pár nagyon örült a másik ifjú párnak, már a lagzi alatt helyet kaptak az asztalnál. Azaz az asztalon.
És ha már lagzi, a legvégére, búcsúzóul maradt a kedvenc fotóm, Ildi és a Papa, az első közös tánc:



Nooormáááááááááális???

Azt szeretem magamban (erősen ironikusan értem), hogy ha nincs elég bajom, akkor nagy tehetséggel csinálok vagy találok magamnak. Kicsi lányom egy hétre nyaralni ment, és én úgy gondoltam, hogy nem lesz elég zsúfolt a következő hetem, az utolsó napokkal a régi munkahelyen, ezer megoldandó kisebb problémával, az esküvőre szánt ajándék készítésével, stb. Tehát ahogy a picinyke kihúzta a lábát itthonról, szétrobbantottam a gyerekszobát, bútorfestés és praktikusabb átrendezés céljából. A gyermek mérhetetlen mennyiségű játékát, könyvét és ruháját a lakás (múlt héten kitakarított és rendbe tett) többi részébe pakoltam, amitől fenséges disznóól hangulat lett mindenhol... Ha igaz, hogy teher alatt nő a pálma (vagy a Kata) akkor jövő hét végére ülve nyalom a holdat, és benne leszek a tv-ben. :-) Ha nem, akkor meg írok egy bejegyzést arról, hogy milyen lett az új szoba!